Zaccban a kalózok
A nagy, nemzetközi méretekben szőtt háló először a függés kisebb darabjaiból áll össze, az általa emlegetett kalózok mohósága helyi szinteken érhető tetten. Vertikális függés, alá-fölé rendeltség lép minden eldugott szegletben az eddigi horizontális viszonyrendszer helyére, a lokális autonómia terepe szűkül, a kalózok rátermettségén, mohóságán múlik, mennyire.
Be kell bizonyítaniuk, hogy rálátásuk, a nagyobb léptékben való gondolkodás és az erő alkalmassá teszi őket arra, hogy kialakíthassák, berendezhessék azt a Magyarországot, amely nélkülük eddig felesleges beruházásokra szórta a pénzt, diszfunkcionálisan működött, kontraszelektált, kóros zárványokat táplált, provincializmusa megakadályozta a fejlődést.
A kistérségek birtokbavétele, önállóságuk megcsapolása, a központosítás intézményeinek szaporodása szintén egyfajta globalizmus hírnöke – amennyiben helyben szinte semmi sem dőlhet el. Most nem mobil posták, szárnyvonalak, alsó tagozatok szűnnek meg, hanem azok a kis hatalmi központok, amelyeknek kénytelen-kelletlen dűlőre kellett jutniuk helyi ügyekben, mert döntéseik után a szomszédok szemébe kellett nézniük.
Mások, másutt, máshogy alakítják majd környezetüket, befolyásuk még az eddiginél is kisebb lesz.Bizonyos szempontból így könnyebb az átalakítás, a racionalizálás, hiszen a hosszadalmas egyezkedéseket ukázok váltják fel, a siker inkább a spekulációk minőségén múlik. Számolni kell viszont azzal, hogy a kisebb körletekben könnyen nézhetik kalózoknak a földeket igazságtalanul birtokba vevő gazdákat, az odaejtőernyőzött hivatalnokot, a tanári kar és a szülők által nem kívánt iskolaigazgatót. Így aztán a saját bőrükön tapasztalt világ könnyen elfogadtat velük kificamított teóriákat, összeesküvés-elméleteket még azoktól is, akik éppen maguk teremtik a kiszolgáltatottságot.
A gazdasági miniszter, egy ember, aki még egyetlen számot sem talált el, most trendfordulót emleget: egykettőre Kelet-Európa kis tigrisei leszünk. Csapongó képzelete és elméletei különösen termékeny talajra hullanak akkor, amikor túllép a „helyi kalózokon”, és a nemzetközi piacok moguljait leplezi le. Szerinte a pénzvilág kalózai tartják magasan a magyar állampapírok hozamát, az ő érdekük szüli a sok rossz hírt Magyarországról, a „londoni elemzők” függetlenséget álcázó dolgozatai tartják nyomás alatt a magyar piacot.
Matolcsy bevett szokása, hogy egy könyvélményét osztja meg olvasóival, majd egy merész ugrással a legkülönbözőbb, hazánkat ért kalóztámadásokról tudósít. Ahogy korábban az adósságspirált, most a növekedésre való képtelenséget lovagolják meg szerinte a spekulánsok – nekik az a jó, ami nekünk rossz. A gazdaságból érkező adatok valóban borúsak, a számok minduntalan mást mondanak, mint Matolcsy, aki tavaly még másfél százalékos növekedésről beszélt.
Az ugyanekkora csökkenés nála most a recessziótól való elrugaszkodás első lépcsője, az Európai Bizottság pedig fegyvertársa, Kósa Lajos szerint kávézaccból olvassa ki kevésbé rózsás prognózisát. A helyi viszonyok változásának és a miniszter úr elméletének nincs sok közük egymáshoz. Csupán annyi, hogy ott is túl sok a kalóz, ahol nem is számítunk rá. Meg a zacc.