Megyesi Gusztáv: Újabb pesti srácok
Az teljesen rendben van, hogy az október 23-i ünnepek alkalmából Lezsák Sándor parlamenti alelnök Pesti Srác-díjat kapott; ha most hirtelen filmet kellene forgatnunk ötvenhat dicsőséges napjairól, pesti srácként csakis Lezsák Sándort tudnánk elképzelni, sildes sapkás, rendíthetetlen fiatalemberként, aki sohasem váltogatja a nézeteit, s nem áll át az elnyomó hatalomhoz.
Meg persze megemlítendő Kocsis Máté józsefvárosi, illetve Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester Corvin közi Hős-díja is, ami már szinte a levegőben volt, főleg utóbbinál, hiszen ő a honi oktatás felvirágoztatására tette föl az életét, de olyan elhivatottsággal, hogy látva a kormány tanár- és diákellenességét, személyesen áll a sztrájkoló pedagógusok élére, akár a miniszterelnökével is végső harcba szállva, kvázi ő ma az oktatásügy Angyal Istvánja.
Itt jegyeznénk meg, hogy él a családunkban egy ember, aki még ismerte Angyal Istvánt, mi több, Sztálinváros építésén együtt dolgozott vele, ennek alapján meri megkockáztatni, hogy Angyal István már az első hajléktalan józsefvárosi elkergetésének hírére úgy rázta volna ki öltönyéből Kocsis polgármestert, hogy arról később egész estét betöltő film készül, tudniillik a pesti srácok, a Corvin közi vagy a Tűzoltó utcai hősök nem rúgtak bele a csórókba és elesettekbe, hiszen többnyire maguk is azok voltak.
Ám ez csak kötözködő megjegyzés, a fősodor a lényeg, és a fősodor az helyes irányba visz: még nagyjából tíz év oktatáspolitika és személyesen Orbán Viktor robbantotta ki és vitte végbe ötvenhatot; azt nem állítjuk, hogy ő maga is verte le, bár minden elképzelhető. Hanem volt itt az ünnepeken még egy kitüntetés, amire alig figyelt az ország: szintén ötvenhat alkalmából Rogán Antal polgármester a Belváros díszpolgárává avatta Schmittné Makray Katalint, amihez mi is csak gratulálni tudunk, s levonni a tanulságokat, mi is kell hozzá, hogy az ember ekkora megbecsülést kiérdemeljen. „Az ünnepségen Rogán Antal azzal indokolta az elismerést – jelentette az MTI –, hogy Schmittné Makray Katalin annyira aktív részese a belvárosi közösségnek, hogy tiszteletbeli belvárosinak számít”, majd kiemelte, hogy a kitüntetett „az államfő feleségeként is mindig a magyar ügy szolgálatát tartotta szem előtt.”
Ez azért új reményeket táplál. Mi magunk, például, noha óbudaiak vagyunk, naponta kétszer is átutazunk Angyalföldön, sőt sokszor le is szállunk, hogy vásároljunk ezt-azt, időnként ismerősökkel is találkozunk, beülünk ide vagy oda, a múltkor moziban is voltunk, egyszóval aktív részesei vagyunk az angyalföldi közösségnek, sőt férjként is mindig a magyar ügy szolgálatát tartottuk szem előtt, nem pedig a bolgárét vagy a skótét.
Amivel korántsem önnön angyalföldi díszpolgárságunkat kívánjuk kierőszakolni Tóth polgármesternél, bár, mint látjuk, akár két díszpolgárságra is futná a kerületért évek óta folytatott áldozatos munkánkból, és akkor még ötvenhatos szerepünket nem is említettük, pedig akkor már hatévesek voltunk, alig túl két világháborún és a 48-as szabadságharc leverésének megrázó élményén.
Hanem mi kizárólag a díjakat osztó ötvenhatos szervezetek figyelmét akarjuk felhívni egy szürke, hétköznapi tényre: nevezetesen, hogy Schmittné Makray Katalint idén tavasszal láttuk egyszer a Corvin köz előtt elsétálni, úgyhogy a mi szemünkben már most igazi ötvenhatos hős; azt gondoljuk, nem lehet kétséges, hogy legközelebb kinek kell kapnia a Pesti Srác-díjat.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
