Hosszú az út lefelé. S még nem látszik az alja. A Fidesznek kell Budapest. A következő választások után is. Ha másnak nem, hűbérbirtoknak, hű alattvalókkal, akik rendre leadják a tizedet, kilencedet... s azután csöndben figyelik a véresen vergődő hollófiat az Operában. Ha már nem hinthetik fel sóval a város hűlt helyét.

S a győzelemhez Tarlós kell. Legalábbis Orbán szerint. Nem mintha nem próbálták volna ezen eszmétől eltéríteni. Legutóbb éppen a párt fővárosi emberei, de nem és nem. Orbánnak kedvére való ez a karakán, indulatos ember. Semmi balliberális cicó meg demokratikus színház. Egy helyi vezér van, meg az udvartartása, másnak nincs hely.

Az uralkodó gesztust gyakorol: asztalához hívja a bűnös város vezetőjét. Tarlós részt vehet ezentúl a kormányüléseken. A fővárosi párttisztek eddig tehát képtelenek voltak értelmesen tolmácsolni, mit kíván Budapest. Csak ez lehetett a baj. Tarlós tudja.

A Fővárosi Közgyűlés ellenzéki tagjait pedig megkérte, hogy hagyjanak fel végre az örökös orbánozással. Nála többet még nem segített miniszterelnök a városnak. Érdekes olvasata az elmúlt két évnek, amikor százmilliárdot, adóbevételeket és jogkörök sokaságát vonták el Budapesttől.

A jeles meghívót – Orbánnak van humora – Tarlós korábbi riválisa, a kerületeket ellene ellenzékbe szervező Rogán Antal adta át. Tarlós megmerítkezett az édes bosszúban. Két bizalmi emberét rendelte főellenséggé minősített helyettese, György István mellé. S rögvest ugrasztotta őket a már korábban célba vett, de elvétett Vitézy Dávid ellen is.

A városházán közben szétfolyik a félelem. S igazgat. Tarlóssal képtelenség tárgyalni. Már magában is alig bízik. A Fidesz helyi erői veszélyesek. Mögöttük Simicska, Széles árnya imbolyog. A hivatal emberei lehallgatott telefonokról, ellenőrzött számítógépekről suttognak. Szigorúan épületen kívül. Bent legfeljebb az időjárásról. Senki sem mer dönteni. Az akták ide-oda tolódnak. Készülnek az önigazoló jelentések. Mindenki védi magát.

Az elmét szűkítő paranoia immár kintről is látható. A főpolgármester jogi nyilatkozatot kért saját helyetteseitől, hogy az általuk jegyzett, közraktárakról szóló előterjesztés előnyös a városnak. Ő maga viszont nem szavazott a busztenderről, de hagyta, hogy a közgyűlés az igazgatóságokra tolja a döntés gazdasági-jogi felelősségét. Vitézy a feladatellátási szerződésre hivatkozik, a BKV vezetősége meg az ő levelére, miszerint megtérítik a cég pluszköltségeit. Miközben a BKV egyetlen biztos bevétele jövőre az, amit a városlakók fizetnek a jegyekért. Másnap meg kiáll Tarlós korábban porba alázott másik helyettese, és kormányzati támogatást kér Budapest új egészségtervére. Miután ellenállás nélkül, tokkal-vonóval, ingyen átadták a kormánynak az összes egészségügyi intézményt.

A félelem már nem is fortélyos. Remény sehol.