Bántják, de nem valamilyen másnak okozott kár, sérelem miatt (bár ha így csinált volna, vele szemben ez akkor is durva önbíráskodás lenne, de nem cselekedett ilyet). Nem úgy szidalmazták, miközben ütlegelték, testében megalázták, hogy „te gazember, mit tettél velünk?!”

Ez történt minap Kerényi Andrással, a Budapesti Hitközség Dél-pesti Körzetének elnökével, hatvankét évet megélt emberrel. Igaz, ahonnan kilépett, azt az épületet hitsorsosai nem templomként tisztelik, hiszen templomot Ábrahám–Izsák–Jákob örökösei kizárólag egyet ismernek magukénak. Azonban most nem ez a fontos, hanem az egyetemesség.

Kerényi Andrásban MINDEN EMBERT, A NEM ZSIDÓT IS MEGTI-PORTÁK. Ott volt, onnan jött ki, ahol az emberek túlnyomó zöme számára a Legfőbb Gondoskodó nevét imádják.

Ez az imádat, tisztelet pedig még az isten nélkül tévelygő (?) szemében is az általános emberminőség, az emberség nélkülözhetetlen része. Amennyiben újra norma lesz, hogy zsidót vallása, származása okán lehet ütni, akkor ugyanez vár holnap, holnapután vagy ha nem, a jövőben valamikor bárkire, aki „ferdén néz” (Adolf Hitler, 1941. július 16., Rastenburg.

A Führer agyonlövetést szorgalmazva használja a kifejezést). Nincs Magyarországon számottevő és veszélyes antiszemitizmus? Mit is üvöltött a Kerényi Andrást rugdosó két fiatal: „Rohadt, büdös zsidók, meg fogtok dögleni!” A legteljesebb mértékben szolidáris vagyok Kerényi András elnök úrral. Őt és családját segítse az Örökkévaló! Tudják meg a merényletet elkövetők meg a felbujtó bitangok: nem félünk. Különben is olyan országban inkább halok, mint élek, ahol megismétlődhetnek a közvetlen elődeimmel történt borzalmak.

Kérjük nem zsidó származású honfi társaink segítségét. Ne hagyjanak magunkra, miként felmenőik nagy többsége tette 1944-ben. Történt pedig a rettenet és gyalázat október 5-én, a szent aradi vértanúk emléknapjának előestéjén. Ezek az antiszemiták hazaárulók. És mindazok, akik támogatják vagy akár mentegetik őket.

A szerző nyugalmazott mentálpedagógus, történelemtanár