„Lakitelken hangzott el először nyilvánosan, hogy Kádárnak mennie kell.” Ezzel a címmel adott interjút Lezsák Sándor a Magyar Hírlapnak szeptember 25-én. Lezsák ezt mondta a huszonöt évvel ezelőtti lakitelki tanácskozásról: „Elhangzottak olyan radikális gondolatok, mint a többpártrendszer igénye, a szovjet csapatok kivonása, vagy Dénes János elhíresült mondata, amely szerint Kádárnak mennie kell”. Ez az elhíresült mondat eddig a Beszélőé volt, ott jelent meg a Beszélő szerkesztői által írt Társadalmi szerződés kulcsmondataként, a lakitelki találkozó előtt három hónappal. Krupszkajának is megmondták, hogy ha a párt úgy akarja, ezentúl nem ő lesz Lenin özvegye.

Miért ne lehetne akkor ezentúl másé a Beszélő mondata? Mindenesetre szögezzük le, hogy arra a mondatra Dénes János nem tartott igényt. Ő ugyanis a tanácskozás jegyzőkönyve szerint pontosan ezt mondta: „A »Beszélő« különkiadásában megjelent Társadalmi szerződés című reformprogram a javaslatát egyszerűen így kezdi: »Kádárnak mennie kell!« Én úgy gondolom, ennek a kijelentésnek feltétlenül a meggondolás tárgyát kellett képeznie, különösen a szóban forgó személy esetében”.

Dénes ezzel a mondatával (akkor még) a Beszélő szerkesztőivel vállalt szolidaritást, akik jelentős részben éppen ezen mondat miatt hiányoztak Lakitelekről. A szervezőknek választaniuk kellett a Grósz Károly üdvözletét hozó Pozsgay Imre és a Kádár távozását követelő ellenzékiek között, s ők természetesen a magas rangú „reformkommunistát” választották, aki még egy évvel később sem támogatta az egypártrendszer felszámolását.

Mindazonáltal voltak abban a sátorban a szervezőknél radikálisabb és valóban a rendszer lényegét támadó fölszólalók is. Ők követelték a többpártrendszert. Ketten szóltak erről hangsúlyosan és részletesen: Gombár Csaba és Konrád György.

Akik azután a „lakitelki szellem” képviselőinek körében a leghevesebb gyűlölet tárgyai lettek, miután ragaszkodtak a jogállami alapelvekhez akkor is, amikor már a Lakitelken született MDF kormányozta az országot, sűrűn sértegetve ezen alapelveket.

Kormányhű portálokon szilárdan tartja magát az állítás, hogy a szovjet csapatok kivonását nyilvánosan először Orbán Viktor követelte 1989. június 16-án. Lezsák Sándor bátor ember, ha nem számol azzal, hogy hűbérura ebben a tekintetben is igényt tarthat az elsőségre. A tények azonban nála is bátrabbak. Lehet, hogy Lakitelken is suttogott erről valaki, mint ’45 óta oly sokan az országban, de a szovjet csapatok távozását nyilvános dokumentumban a Szabad Kezdeményezések Hálózata követelte először a Van kiút! című felhívásában 1988 májusában. Ebből a hálózatból lett a Lakitelken született párt legádázabb ellenfele, az SZDSZ.

Emlékpad Lakitelken