2012. szeptember 8-án cikkem jelent meg a Népszabadságban Lezsírozott kamuvoksolás címmel. Szeptember 10-én a Mno.hu-n Kovács András „Kolláth György a tényeket is bojkottálta” címmel foglalkozott velem és érveim töredékével. A demokratikus oldalon sokan begubóznak, ha őket méltatlan, igaztalan támadás éri. Vallom, hogy kutyának nem ugatunk vissza, de most másról van szó. Semmi gondom azzal, hogy Kovács cikke MSZP-közeli alkotmányjogásznak, balliberálisnak titulál. Szervezetektől független közjogász vagyok, de nem semleges. Nem zavar, ha egy lap, annak újságírója más véleményen van a tények fair olvasása és értelmezése nyomán, mint jómagam. Szót emelek viszont a tankönyvi ismeretszintet is mellőző, nem européer manipuláció ellen.

A cikkem kéttucatnyi de jure és de facto közjogi érvet tartalmaz. Kovács ebből hármat támad: a bojkottmegfontolást, az egyenlő választójog problematikáját, s egyes időközi választási megfigyeléseket. Lő öngólt is, mivel az általa meghivatkozott, s a bojkott mint zsarolási potenciál alkalmatlanságát bizonygató szakértőt idézi: „ilyennel általában csak olyan országokban próbálkoznak, ahol nem érvényesülnek az alapvető parlamentáris jogok”. Trendszerűen erről van szó. Kovácsnál a cikkem lényege azonban elsikkad és torzul. Az, hogy ad absurdum kell megfontolni a választástól való távolmaradás lehetőségét is. Megfontolni, gondolkodni, A és B tervet elővenni sem szabad immár? Pedig az ok és az okozat kapcsolatáról van szó. Tartom: tisztességes, alkotmányos választások helyén kamu a lezsírozott választásos autokrácia. A helyzet eszkalálódása a politikai váltógazdaságot, a békés váltást teszi lehetetlenné. Mit mond erről az Európai Parlament (EP) 2012. 02. 16-i, Magyarországról szóló állásfoglalása? Pl. azt, hogy a sarkalatos törvények elfogadása számos területen aggályokat ébreszt, nevezetesen… a politikai verseny és hatalomváltás tisztességes feltételeivel… kapcsolatban…, valamint súlyos aggodalmának ad hangot a demokrácia, a jogállamiság, …a fékek és ellensúlyok rendszere… terén fennálló magyarországi helyzet miatt. Felhívja az Európai Bizottságot, mint a szerződések őrét, hogy szorosan kövesse nyomon a fent említett jogszabályok esetleges módosításait és végrehajtását, valamint az európai szerződések betűjének és szellemének való megfelelésüket, továbbá végezzen alapos vizsgálatot az alábbiak biztosítása érdekében. Ilyen „alábbi” f) pontként az új választási törvény európai demokratikus normáknak való megfelelése és a politikai hatalomváltás elvének tiszteletben tartása, g) pontként pedig a politikai ellenzék demokratikus fellépéshez való jogának intézményeken belüli és azokon kívüli szavatolása. Melyik szó nem világos?

Veszély fenyeget a választások 4 klasszikus alapelvéből hármat. Az ellencikk ebből csak az egyenlőség fennállását bizonygatja. Alkotmányjogi tankönyvi kivonat: 1) 206. old: Rendkívül sérülékeny az egyenlőség elve... Különböző nagyságú választókerületek létrehozásával aránytalanul (!) nőhet vagy csökkenhet egy mandátum értéke. (Megjegyzésem: idevezethet, ha a hagyományosan ilyen vagy olyan politikai színezetű körzethatárokat önzőn átírják, noha a lakosságszám elvben stimmel. Ennek vagyunk tanúi itthon.) Kovács cikke utal az Alkotmánybíróság 2005. évi döntésére. Csakhogy az AB-határozat ezt is mondja: „Mindazonáltal alkotmányossági szempontból jelentős veszélyeket hordoz magában, ha a Kormány megfelelő törvényi korlátok nélkül határozhatja meg a választókerületek területét”. Tény, hogy azóta törvény született e tárgyban, de a parlamenti többség és a vele adekvát kormányerő: a politikai verseny egyik oldala magamagára szabta önkényesen és önérdekűen mindezt. Közelébe se engedett mást. A tankönyv kifogásolja az ún. választási földrajz próbálkozásait, de szolgál követendő példával is. 236. oldal, 6. lábjegyzet: „Az egyenlőség elvét sértő, választókerületekkel való manipulációk megakadályozására a választókerületek határait rendszeresen felülvizsgáló független bizottságokat hoztak létre az egyes országokban. Például Nagy-Britanniában a Boundary Commission jelentése alapján 10 évenként – a migrációra tekintettel – korrigálják a választókerületek határait”. Hol van itthon függetlenség, avagy legalább a 2/3 helyén összpárti megoldás? A magyar parlament 4 évre választott többsége – a futballdrukkerek önbizalmával – az ellenkező irányba tart. Választási úton akar politikai egyeduralmat az országra kényszeríteni?! Weimar régen volt?

Kovács szerint az összes időközi választás hitelességét megkérdőjelezem. Olvasási hiba. Elvakultságában még a mai 50-55% körüli elégedetlenek és bizonytalanok arányára is tromfol a több helyen (?) mért 70%-os részvétellel. Múlt, jelen, jövő: mindegy? Részvétem. A retorzióról, a vegzálásról, a barát-ellenség listázásról – nem generálisan, de sok helyen – meggyőződtem. Tiltottak ki városból, ahol előadást tartottam volna, választási hivatkozással. Ott voltam Vásárhelyen az ominózus szavazás előtt. Teli teremben láttam lelkes értelmiségiket, de kint remegő szájú, mentegetőző polgárral is beszéltem. Mi lesz itt? – kérdezte az utóbbi. Kínomban ezt feleltem: még nem vagyunk a gödör alján. Jöhet sorban pávatánc, rókatánc, medvetánc, botos legényes tánc, végül vitustánc. Jó mulatást!

A szerző alkotmányjogász