Amikor Orbán Viktor Kötcsén kijelenti, hogy az ország stabilan áll a lábán, az a hírfogyasztó – és gondolkodó – többség számára olyasmit sugall, hogy nagy lépéssel közelebb került hozzánk a baj. Ez a mostai kötcsei beszéd – a második Orbán-kormány programnyilatkozatának tekinthető 2009-eshez képest – első hallásra üresnek tűnt. A sorok között azonban ott volt minden, ami ebben a helyzetben elmondható. A kormányfő gondolatai szinte kizárólag az IMF-hitel körül forogtak: a centrális erőtérben a tervezés már nem a következő tizenöt-húsz esztendőre, hanem csak az MNB kulcsainak jövő évi átvételére koncentrál. És minden mondat, amelyet a valutaalap kölcsönéről a miniszterelnök elmondott, annak leplezésére szolgált, hogy most is kölcsöntől kölcsönig élünk. Orbán szerint ezúttal nem olyan rossz megállapodást kell kötni, mint 2008-ban, hanem sokkal jobbat. Előre szólunk: nehéz lesz.

Ha valaki veszi a fáradságot, és utánanéz az Államadósság Kezelő Központ adatainak, azt találja, hogy a négy évvel ezelőtt kialkudott hitelkeret bő kétharmadát már a Fidesz-kormány hívta le. A feltételekről mindent elárul, hogy az akkori egyezmény elegendő mozgásteret hagyott az unortodox gazdaságpolitikát ortodox (megszorító és szegényellenes) szociális, oktatási és egészségpolitikával párosító úgynevezett gazdasági szabadságharchoz, és kérdés nélkül finanszírozta Matolcsy legképtelenebb ötleteit. Ilyen ingyenpénzt azonban ma már nem nagyon osztanak sehol. „Most erősebbek vagyunk, nem megyünk bele a négy évvel ezelőttihez hasonló megszorító alkuba” – üzeni Orbán Viktor a piknikről, megint csak szemben a valósággal.

Az erőnk növekedését a gazdasági mutatók (finoman szólva) nem tükrözik. Ennél is súlyosabb probléma, hogy az IMF-megállapodás megkötése óta foganatosított megszorítások döntő többségét az Orbán-kormánytól kaptuk, méghozzá az IMF-től függetlenül: senki sem követelt egykulcsos adót, alapértelmezésben fizetős felsőoktatást, leszállított tankötelezettséget, vasútijárat-ritkítást, rekordáfát, gyógyszerkassza-zsugorítást és példátlan adóburjánzást. Azt sem, hogy csak azért is méregdrága piaci hitelekre cseréljük az IMF-kölcsönt. A „jó megállapodás” annyival lehet jobb a „rossznál”, hogy ezt most Orbán Viktor írja alá. A 2012-es kötcsei beszéd valójában erről szólt: egy olyan politikai és kommunikációs térről, amelyben bármi, amit Orbán tesz, az jó, pusztán attól, hogy ő – és nem mondjuk Bajnai vagy Gyurcsány – csinálja. A nemzetárulásból így lesz nemzetmentés, az ország eladósításából biztonsági garancia – legalábbis annak a 18 százaléknyi választónak a szemében, aki még hisz a varázslatban.

Helyreigazítás

Az IMF Kötcsén címmel megjelent cikkünkben valótlan tényként jelent meg az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-re (ÁKK Zrt.) vonatkozóan az az információ, miszerint az ÁKK Zrt. adataiból kiderül, hogy a négy évvel ezelőtt kialkudott hitelkeret bő kétharmadát már a Fidesz-kormány hívta le. A valóság ezzel szemben az, hogy az ÁKK Zrt. honlapján (www.akk.hu) megtalálható adatok szerint 2010-től kezdődően a hitelkeretből nem történt lehívás.