A Fővárosi Törvényszék első fokon felmentette Molnár Gyulát, Újbuda volt szocialista polgármesterét és Lakos Imrét, a kerület egykori szabad demokrata alpolgármesterét a hivatali visszaélés vádja alól. Az ügyészség szerint a két városvezető és egy ügyvéd (őt szintén felmentették a vádak alól) pályáztatás nélkül játszott át egy magáncégnek a kerületben lévő Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén lévő területet. A bíróság szerint nem. Az ügyészség tehát ismét kudarcot vallott. Mondhatnánk úgy is: igazat mondtak, mint Budai Gyula a filozófusügyben.

Molnár és Lakos esete azonban az ügyészség vádképtelenségének bizonyításán túl messzebbre is mutat. Ez az ügy a nemzeti együttműködés rendszerének túlbuzgósággal kirakott piperetükre. Kevesen emlékeznek ugyanis, hogy Molnárt – a XI. kerület akkor regnáló és meglehetősen sikeres polgármesterét – az önkormányzati választások előtt néhány nappal (!) gyanúsították meg az egyébként akkor már három éve zajló nyomozás eredményeként.

A vádhatóságnak olyannyira fontos volt a szocialista politikus meggyanúsítása, hogy a főügyészség szóvivője személyesen ment el az önkormányzati hivatalba átadni az idézést. Sietős volt, no.

Hogy a szocialisták megnyerték-e volna a kerületet 2010-ben az ügyészségi eljárás és a hírverés nélkül? Valószínűleg nem. Hogy az ügyészség látható túlbuzgósággal csörgette meg a bilincset Molnárék felett, méghozzá alaptalanul? Ezek szerint igen. De következményei ennek sincsenek.

Molnárékat két év múltán felmentették. Két év elmúlt, itt az ideje másokat is felmenteni.