Tündérmese ipari bojlerekkel

Egy benzinkútnál érjük utol a nagy fekete BMW-t, amely nem sokkal korábban még előttünk cikázott át a városon, legalább százzal szlalomozott a külső és a belső sávok között, egyszer sem indexelt, de áthajtott kétszer a piroson, egyszóval éppen úgy viselkedett, ahogy az egy nagy fekete BMW-től elvárható, nincs is mit rajta csodálkozni, szinte az összes nagy fekete BMW-s így közlekedik minálunk, folyamatosan azt éreztetik velünk, hogy rájuk a szabályok nem vonatkoznak, micsoda tahók, a BMW-gyárban alkalmasint éppen az efféle kelet-európai tahók számára tervezik ezeket a nagy fekete, böhöm terepjárókat, annak idején biztosan fölfogadtak a mérnökök mellé egy pszichológust, aki elmagyarázta nekik az infantilis, hatalmaskodó és csökött emberi elme legfontosabb jellemzőit, mire a tervezők a hallottak alapján megalkották e nagy fekete böhömöket, s nem tévedtek, civilizációnk e félelmetes, nagy erejű, csodálatos harci szekerében a primitív célcsoport azonnal magára ismert, vett egyet hitelre, beleült, s évek óta százzal cikázik át városainkon, röhög a szabályainkon, szlalomozik a külső és belső sáv között és sohasem indexel, szóval egy ilyet fogtunk ki a napokban, de mire kiüvöltöztem magam a boldogság kék madarának elnevezett Focusom volánja mögött, egy benzinkútnál sajnos utolértük őket, természetesen a bolt bejáratánál parkoltak le, hol is másutt, az effélék kizárólag a rokkantak parkolóhelyein és a benzinkúti shopok önműködő ajtajai előtt képesek megállni, sehol másutt, négyen utaztak benne, négy kigyúrt, kopasz, tetovált alak, ez is milyen már, ahhoz, hogy ilyen kocsid legyen, le kell borotváltatni a hajadat, s akkorára kell puffasztani magadat, mint egy ipari bojler, ezek négyen is úgy néztek ki, mint négy ipari bojler, álltak a félelmetes, nagy erejű, csodálatos harci szekér mellett, és zsebre dugott kézzel nézték, ahogy a kutas, egy huszonéves, pattanásos képű fiú levegőt nyom a gumikba, kiszálltam, hogy tankoljak, s megbabonázva bámultam őket, de nem csak én egyedül, őket nézte az egész benzinkút, a kettes töltőnél egy háromtagú család, a hármasnál egy fiatal pár, az ötösnél meg néhány nyugdíjas, viszszafojtott lélegzettel néztük őket, s egyszerre rezzentünk össze, amikor az egyik ipari bojler azt kiáltotta a kutasnak, hogy „még, még, még, fújjál még bele, g...!”, ilyenkor látni, hogy nem könnyű munka az övék, a kutasoké, akiknek az efféle ipari bojlerek első szavára ugraniuk kell, remegett a gyomrom a tehetetlenségtől, legszívesebben odamentem volna hozzájuk, s belevágtam volna a képükbe, hogy mekkora tahók, de nem, persze nem mentem oda, mert féltem tőlük, kell a fenének egy pofon ezektől, vagy ami még rosszabb, nem egy pofonnal intéznének el, hanem utánam erednének a forgalomban, s mint a vadak a dzsungelben, ott lihegnének eltorzult, moráltalan arccal mögöttem, na nem, én egy szót sem szólok ezekhez, aztán megkönnyebbülten láttam, hogy elhúznak végre, beszállnak sorban a nagy fekete böhömbe, azaz nem is beszállnak, hanem behajintják magukat, s abban a pillanatban, amikor a sofőr is bevetette magát a volán mögé, s lustán becsapta az ajtót, nos abban a pillanatban DURR, hatalmas durranással kilyukadt az egyik túlfújt gumi, DURR, ennyit hallottunk csak, s abban a pillanatban, amikor a négy ipari bojler bamba és értetlen pofával kikászálódott megint, nos, abban a gyönyörűséges pillanatban, amikor megláttuk a képüket, kiszakadt belőlünk, a háromtagú családból, a fiatal párból és a nyugdíjasokból a félelmetes, nagy erejű, csodálatos és megváltó röhögés.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.