Szebb jövő idő
„A lakosság tizedét kitevő cigányság kilenctizede a legszegényebb rétegbe tartozott, ettől a szegények elleni harc a cigányok elleni harccá változott, és mint ilyenkor mindig, rasszista ideológiával párosult. Erre válaszul, a magyar állam által elhagyatva és semmibe véve tűzték ki a cigányok a Cigány Állam megalapításának célját…”
Spiró György Feleségverseny című regényében olvashatók ezek a sorok. Három éve írta őket múlt időben a jövőről, mely, mint tudjuk a sikeres politikai szlogenből, s érezzük a bőrünkön is: elkezdődött.
Akinek barnább a bőre, az valamivel talán jobban érzi.
Mondjuk Devecserben, a romák elleni rasszista, félelemkeltő, kődobálós tüntetésen, mely a rendőrség más ügyekben meglehetősen alacsony ingerküszöbét nem lépte át. Itt a szebb jövő mutatta meg magát. Ez sokaknak visszataszító volt, másoknak markánsan férfias. Goethétől tudjuk, hogy mindenki felelős az arcáért. Tehát a sokszor megbotránkozva, de megadóan hallgató társadalom egésze is.
A békésnek hirdetett uszító hangú demonstrációnak oka nem, csak ürügye volt. Egy szomszédviszály, melyben mai tudásunk szerint a nem roma család sem kérkedhet az ártatlanságával, legalábbis a házukban tartott rendőrségi kutatás során lefoglalt ütlegek nem feltétlenül békés természetre utalnak.
Mindenesetre az alkalom jól jött a romákat nyilvánosan tetveknek, genetikai hulladéknak nevező szélsőjobboldali szabadcsapatoknak, hogy az általuk képzelt rend brutális igényével masírozzanak.
A romák azonban sem Devecserben, sem másutt nem akarnak olyan jövőt, ahol lehúzott redőnyök mögül kell figyelniük az utcán randalírozó félkatonai szervezeteket, ahol a gerjesztett viszályok családokat tesznek tönkre, a felhergelt, kiábrándult társadalomban származása miatt fordulhat a férj a felesége ellen vagy fordítva. Ahol pszichológusok kezelik a gyerekeket betyárok, gárdisták, verőemberek mocskolódása, fenyegetése miatt. Ahol – Európa szívében, az unió családján belül – a rendőrség tétlenségével legitimizálja a törvénytelenséget.
A magyar állam által elhagyott romák még nem tűzték ki Magyarországon a Cigány Állam megalapításának célját. De formális önvédelmük szervezésének a gondolata – belső viták közepette – már megérett bennük. Az indulatok, a kétségbeesés és a félelmek által életre hívott szervezetek pedig magukban hordozzák a nyílt konfliktusok veszélyét.
Jó lenne, ha mindenki a saját szerepét játszaná ebben a régi drámában. A rendőr garantálná a biztonságot, az állampolgár a törvénytisztelő életvitelt. A politika végre szakszerű választ adna a szegénység kihívásaira. A rendet szabadság szülné. A kő pedig nem félnótások markába simulna, hanem házakat építenének belőle.
