Kifakadt Révész Máriusz, Orbán Viktor új családpolitikai tanácsadója a Csaladhalo.hu-nak adott interjújában: „Nemcsak az a baj, hogy Magyarországon a nagycsaládosokat aktív korukban nem becsülik meg, hanem még nyugdíjas korukban is büntetik őket! Egy család itt az utcában hét gyermeket nevelt fel, és most az asszony nyugdíja 42 ezer forint. Ha belegondolunk, elég paradox, hogy az ő gyerekei tartják el a nyugdíjrendszert, működtetik a társadalmat – mindegyikük dolgozik, felsőfokú végzettséggel rendelkezik –, és neki csak ennyi jut! Egy olyan asszony viszont, aki nem nevelt egyetlen gyermeket sem, de szép karriert futott be, 200 ezer forint körüli nyugdíjat kap. Hol itt a társadalmi igazságosság?”

Ezt mondta, és szavai egybecsengenek Mészáros József, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság vezetőjének minapi kijelentésével, miszerint igazságos világot kell teremteni, a családi adózásnak sem elsősorban a termékenység növelése, hanem az igazságos közteherviselés a fő értelme. Hozzátette, hogy így van ez a gyerekvállalás és a nyugdíjrendszer összekapcsolásával is. Botos Kata közgazdász, aki régóta forszírozza a témát, szintén ezt emelte ki: nem a gyerekszám szerinti differenciálás igazságtalan, hanem annak hiánya.

Vagyis a nyugdíj és a gyerekszám összekapcsolása körüli vita új fejezetéhez ért: már nem a kihaló nemzet, hanem az igazságosság a fő érv a gyereknevelés nyugdíjba való beszámítása mellett. Érthető a váltás, hiszen számos szakember, demográfus, közgazdász, szociológus hangsúlyozta: a gyerekvállalást korlátozó tényezők jelen idejűek, évtizedekkel későbbre szóló ígéretekkel nem lehet e téren hatást elérni.

Itt van hát helyette egy igazságosabb világ képe. Egy olyan világé, ahol a több nyugdíj főleg azoknak jár, akik nemcsak szültek, de iskoláztatták és megfelelő álláshoz juttatták gyerekeiket. „Nem a megélhetési gyerekszülést akarjuk támogatni” – mondta Botos Kata a félreértések elkerülése végett.

Csakhogy ami az egyiknek igazságos, az a másiknak fullasztóan méltánytalan. Az a nő, aki nem nevelt fel egy gyereket sem, de „szép karriert futott be”, a nagyobb fizetés után jóval nagyobb adót fizetve járult a közterhekhez. (Legalábbis az egykulcsos adórendszer bevezetése előtt mindenképpen.) S hogy miért nincs gyereke, nem tudható: elég a meddőségre, a társtalanságra, a balesetben, betegségben elvesztett gyerekekre gondolni. Az élet néha nagyon igazságtalan.

Nem véletlen, hogy csak két helyen számít a gyerekszám a nyugdíjba Európában. Németországban az önkéntes, kiegészítő nyugdíjakhoz adott kis összegű állami támogatás nagysága függ tőle, Csehországban pedig gyerekenként egy-egy évvel rövidebb a nők nyugdíjkorhatára. Talán azért van így, mert ennél több nem lenne igazságos. Ahogy a 42 ezres nyugdíj sem az – nagyon nem.