A reformok nem hagyják érintetlenül a párt internetes oldalát sem. A szerkesztők unortodox megoldással jelentkeztek: Orbán Viktor csütörtöki retorikai ámokfutásából egyszerűen kihagyták azt az elemet, amelyet a független média általában fontosnak tartott idézni. Így aztán miközben a közösségi portálokat elárasztják a magyarról mint félázsiai népségről tartott kormányfői eszmefuttatást karikírozó kommentek, a mértékadó lapok publicisztikáinak sora idézi a miniszterelnöki gondolatkoktélt, a narancssárgák sajtósai (forrás: fidesz.hu – MTI) nem találták fontosnak, hogy közöljék a kormányfő friss kutatási eredményeit.

FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD

Az nem meglepő, hogy a kommunikátorok szolgálatba helyezték magukat, mert Orbán föllépése aligha a stáb mutatványa volt. A politikus őszinte odaadással beszélt a hallgatóságnak, így megtudtuk, hogy ha minden összejön, és a jóisten is megsegít, akár még maradhat is a demokrácia. Az is kiderült, hogy a kormány első embere alkalmasint munkatáborrá alakítaná az országot, más ugyanis nem következhet abból, ha az összes állástalant és segélyezettet, mondjuk, árokásásra és stadionépítésre küldi.

Megemlítette még, hogy az összefogás feltétele az erő, s e fordulat hallatán fehérorosz kollégájának beszédírója is gratuláló SMS-t küldhetett neki. Voltak kevésbé nemzetileg együttműködős korszakok, amikor diktafonnal ellátott, túlképzett pártaktivisták hetekig vadásztak az ellenfél gyűlésein efféle anyagokra. Ha sikerrel jártak, akkor a tanácsadóguruk értekeztek arról, mikor hozzák nyilvánosságra a pusztító hatású felvételt. A másik oldalon pedig szájkosarat tettek a bornírt monológ gazdájára, mint annak szép példája a szinglihordákról értekező fideszes orvos elnémítása.

A kormányfőt persze nem lehet mikrofonmentes övezetbe küldeni, így újra és újra kirajzolódik előttünk világképe. A párt saját honlapján is elhallgatott félázsiai kitétel után már csupán az a kérdés, hogy meddig tart még Orbán kirándulása az őrületdzsungelben. Most származást elemez, máskor futballt analizál, esetleg szociológiai rémlátomásait osztja meg a romkocsmák közönségéről, és rendíthetetlenül végstádiumban látja a Nyugatot.

Nem is könnyű eldönteni, hogy csak mulassunk az értekezéseken, esetleg megrémüljünk attól, hogy megteszi, amiről beszél. S mivel egyetlen jel sem utal arra, hogy hűséges csapata ne lenne tovább partnere az irracionális kalandban, így egy ideig még biztosan figyelemmel követhetjük messianizmusának alakulását. Azaz lényegében élőben láthatjuk Orbán Viktor útját a politikai vurstliba. Ott pedig kiemelt helyet kaphat, mint a panorámakerék a budapesti testvérintézményben. Meg is érdemli a figyelmet: hosszú volt az út a reményteljes demokratától a vidámparki kikiáltóig.