Polgárháborúk, forradalmak ritkán fejeződnek be tökéletes happy enddel. Most sem várjuk ezt Szíriában. A szép forradalmi békés átmenet esélye már jó pár hónapja elszállt. Szíriában az „arab tavasz” máshol győztes, békés demokráciaakciói véres kiúttalanságba torkolltak. Lehet felelősöket keresni, miért épp így lett, miért olyan felekezetek, nemzetiségek és szekták kerültek egy köztársaságba, amelyeket a kölcsönös félelem, az őseiktől örökölt lidérces emlékek igazgatnak. Az arab nacionalizmus nem fogta őket össze, ahogy az iszlám sem. Nem működött itt az államszocializmus, és a szovjetek sem tudták őket megvédeni. A pártállami diktatúra egy vallási-etnikai kisebbség irányította családi diktatúrává lett. Próbáltak ugyan modernizálni pár éve, de ez csak az ország lerablásának újrafelosztását jelentette. A rendszer és a mögötte álló közösségek és rétegek nem akarták engedni a demokratikus intézmények bevezetését. Ők tudták, miért. Ez a másfél éve tartó tüntetéssorozat, a felkelés, majd a polgárháború oka.

Aszad rendszere a szerdai merénylettel olyan testközeli veszteséget szenvedett, hogy kénytelen újra a „rendezett átmenetről” tárgyalni. Korábban is volt erről szó, de most annyiban új a helyzet, hogy Moszkva feltehetően kiállt mögüle. Ezért épp a párizsi orosz nagykövet jelentette be a damaszkuszi szándékot. Oroszország nem akar újabb szétesett, bizonytalan politikájú arab államot a közelében. Joggal tart attól (akár az USA és Izrael is), hogy a szír biológiai és vegyi fegyverek az al-Kaida vagy a Hezbollah kezére jutnak. Az oroszok most komolyan a tárgyalásra ösztönzik Aszadékat. A polgárháborúban ugyanis a felkelők felülkerekedni látszanak, elfoglaltak több határátkelőhelyet, több más katonai sikert is arattak. A társadalom azonban továbbra is megosztott. Az emberek nem tudják, nem tudhatják, mi következik. Szíria eddig világias állam volt, a felkelésben viszont a helyi iszlamisták, sőt az al-Kaidához közeli erők főszerepet kaptak. Joggal tartanak tehát milliók a változástól. Ha a lehetséges tárgyalásokon nem kapnak garanciákat a kisebbségek, akkor a jövő beláthatatlan. A rendezett szíriai átmenet világpolitikai érdek, a káosz óhatatlanul újabb helyi háborúkat provokál. Izraelt (a polgárokat ugyanúgy, mint a kormányt) elsősorban a biztonság érdekli. A menekültáradat, a zabolátlan különítmények, a vegyi fegyverekkel felszerelt muzulmán testvérek csapatainak víziója rettenetesen aggasztja a zsidó államot. Aszadnak mindenképpen mennie kell, őt már nem viseli el országa, környezete. Diktatúrája csatákat veszít, ez nem jó a rendszer közvetlen haszonélvezőinek és pártfogoltjainak. Tucatjával disszidálnak tábornokai és pártbeli elvtársai. Nem jó már az orosz protektornak sem a kudarcos diktátor. Kiutat kell lelni, mert máskülönben a baj nem áll meg a határoknál.

Aszad nehéz helyzetben