Újabb támadás érte hazánkat. A pedofil-buzeráns európai baloldal kiegyenesített és ideológiai idegméregbe mártott kettős mércével elkövetett magyarellenes attakja, a nemzetközi pénzkarvaly-spekuláns körök leminősítgető konspirációja és a nyilasgyanús népi írók újratemetése elleni kisantant–szabadkőműves összeesküvés után vérszívó rovarok terrorbrigádjai támadtak a nemzetre vagy legalábbis annak a Balatonnál tartózkodó részére. Szúnyoginvázióról, a nyaralókat fenyegető agresszív rovarfelhőkről szólnak a hírek, de a hatóságok a helyükön vannak, és ígérik, máris indul a vegyi csapás.

Egy szúnyog több száz adag vakcinát is adhat

Egyéni szocprobléma, bár adekvát és releváns (satöbbi): engem nagyon szeretnek a szúnyogok. Ha egy helyiségbe szorulnék száz másik emberrel és egy darab szúnyoggal, akkor biztosan engem találna meg. Ha kiülök bárkivel a vízpartra alkonyatkor, egységnyi idő alatt biztosan ötször annyi csípést gyűjtök be, mint bármely konkurens vérforrás. Ehhez a tulajdonságomhoz nagyon jól illő hobbit választottam: horgászom, tehát a szúnyogok számára legeslegjobb időszakban, napnyugta felé gyakran bóklászom mindenféle ártereken, vízpartokon, ahol százezrével lapulnak a vérszívók a növények között. Időnként lefújkálom magam valami sprével, de többnyire még azt sem, ahol rengeteg a szúnyog (márpedig a Tiszaparton rengeteg), ott fölösleges, csípnek így is, úgy is, vagy bírja az ember, vagy nem, van, hogy szabályosan menekülni kell a partról, mert az ember orra-szája tele van a nyüzsgő szúnyogokkal, aztán van, hogy gyakori csapkodással, hadonászással, vicces tornamutatványokkal kibekkelhető a kritikus időszak (kilenc után már ritkulnak). Másnap reggelre a bokám, csuklóm, nyakam környéke tele kissé elvakart huplikkal, aztán ennyi.

Idén már voltam néhányszor horgászni, de szúnyoggal alig találkoztam. Az aszály kemény születésszabályozó körülmény szúnyogéknál. A hétvégén is kinn voltam, főműsoridőben, napnyugtakor csörtettem összevissza az ártéri bozótban, és alig egy-két csípést tudtam összeszedni. Két éve egy ugyanilyen akcióból alig lehetett élve kijönni.

Ehhez képest tényleg furcsa balatoni invázióról olvasni a lapokban. Lehet, hogy a Balaton egy másik égövön fekszik? Ott nem volt aszály? Megsérült egy szúnyogtenyésztő farm biztonsági rendszere? Ledobtak a románok/németek/bankárok egy szúnyogbombát? Hogy lehet ott rengeteg szúnyog, amikor máshol alig van?

Vagy kevésbé romantikus szálakon fonódik az összeesküvés? Mondjuk az anyagi haszonszerzés reménye állna a pánikhíradások mögött? Hogyan is gondolhatunk ilyet! Két éve a GVH-nak gyanússá váltak ugyan a szúnyogirtó cégek némi kartellezés miatt, de azért az mégis durva lenne, ha pánikkeltéssel próbálnák megnyitni néhány önkormányzat pénztárcáját. (Mondjuk a pénztárca már ki is nyílt, szállhatnak a szúnyoggyilkos mérgek a levegőben.)

Itthon, Budaörsön én idén kábé annyi szúnyoggal találkoztam, hogy a két kezemen meg tudtam volna számolni, de szúnyogirtó repülőt már láttam felettünk. Kerül, amibe kerül, irtani kell. (Jó, hát Budaörs gazdag város, megteheti. Itt ha kétpehelynyi hó esik, már gépekkel takarítják a járdát.)

Egyébként a szúnyogilag keményebb években sem értettem, hogy miért rinyál a vízparti lakosság (már ha tényleg a lakosság rinyál, és nem a nemzetközi szúnyogirtó-összeesküvés): malária errefele nincs, úgyhogy aki nem bírja a szúnyogot, ne menjen vízpartra, heló. Szórjuk a vegyszert az égből, rimánkodunk a mérgekért, aztán meg megyünk a biopiacra vegyszermentesnek hazudott félig rohadt paradicsomért, mi?!