Érthető tehát, hogy minden környezetbarát kormány vonatra akarja átterelni a közútról az utasok többségét.

A közcél érdekében Győr és Budapest között megszüntettek például napi tizenegy buszjáratot, amelyek nemcsak hogy jól kihasználtak, hanem egyenesen zsúfoltak voltak.

Gondolhatná az ember, hogy következésképpen nyereségesek is.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A buszokon ugyanis nagyon sok nyugdíjas és diák utazott kedvezményesen vagy ingyen, a zsúfolt járat sem hozott tehát feltétlenül hasznot. A napi mintegy négyszáz utast most ráengedték az intercitykre, a nemzetközi expresszekre, a gyors- és személyvonatokra. (A személy a vasúti nyelvhasználatban Magyarországon a lassú szinonimája.) A vonatok túlzsúfolttá váltak, a diákoknak és az időseknek azonban ott is jár kedvezmény – így aztán a több utassal a vasúttársaság sem nyer nagyot, de legalább eddig üres üléseit elfoglalja valaki.

(Megjegyzendő, hogy a MÁV más területen is példamutató módon spórol. Egy intercity kalauza mondta el, amikor valaki a vonatcsatlakozás felől érdeklődött, hogy a menetrend darabja ezer forintba kerülne, de a MÁV nem veszi meg ezt a kiadványt a kalauzoknak, így aztán ők vagy saját zsebből vásárolják munkaeszközüket, vagy csak fejből tudnak segíteni.)

Az utasok lassan kezdik megunni a zsúfoltságot, a hosszú pénztári sorokat, a kézzel írt számlák miatt is lassú kiszolgálást, így aztán más megoldásokat keresnek. A buszt a csatlakozási lehetőségek miatt jobban kedvelő egyetemisták más közúti fuvarosokkal tárgyalnak, s arról egyezkednek, hogy a Volán-társaságok kiesett buszait ők pótolják. Erre mutatkozik is hajlandóság, bár megegyezés még nem született.

Kérdés, hogy az állam ad-e majd diákkedvezményt ezekre a járatokra: valószínűleg nem. A buszosoknak tehát olyan árat kellene kialakítaniuk, ami esetleg több a diákjegynél, de csak kevéssel. Ha tele a busz, akkor az úgy sem lenne rossz üzlet.

Az állam ezzel elveszíthetne pár száz utast, akik nem sokat fizettek ugyan a vasúttársaság pénztárába, de mégiscsak valamit. Viszont a diákkedvezményt ezekben az esetekben megspórolhatná az állam, így végül is nem járna rosszul.

Mit csinál a teljes árú jegyért utazó utas? Egy részük visszaül az autó jába. A kocsikázás ugyan egy személy számára drágább a vonatnál, de kényelmesebb.

Az állam ekkor elesik attól a bevételtől, amelyet az autós vonatjegy formájában eddig kifizetett, ám a benzinárak szemérmetlen adótartalmán ezt busásan behozza.

Az állam szempontjából pénzügyi katasztrófa semmiképpen sem történik, legfeljebb a környezetbarátság kerül ismét mellékvágányra.