Megbukott a román és a holland kormány, alig úszta meg a bizalmi szavazást a cseh. Bizonytalan kimenetelű francia elnökválasztásnak és görög parlamenti választásoknak nézünk elébe, és a bizonytalanság sokágú. Nagyságrendben haladva: a győztesnek tetsző francia szocialisták filozófiája messze nem ugyanaz, mint az unió jelenét és jövőjét alapvetően befolyásoló „takarékos” németeké, és nincs ember, aki megmondhatná, hogy Merkel fiskális és monetáris szigorát milyen fokon puhíthatná föl François Hollande.

Christine Lagarde IMF-vezérigazgató és Fellegi Tamás miniszter Washingtonban

A puhulásnak máris vannak jelei – például az eddig német receptre dolgozó Európai Központi Bank váratlan pénzszórása. Hollandiában a minimális megszorítócsomag egy olyan kormány regnálásának vetett véget, amely a német szigor legkövetkezetesebb híve volt, miközben mások (spanyolok, olaszok) ennél nagyságrendekkel nagyobb takarékoskodást élnek túl.

Mindezzel nem akarnék egyebet érzékeltetni, mint azt, hogy az Európai Bizottság Magyarországgal szembeni engedékenysége az újabb frontnyitástól vagy frontszélesítéstől való ódzkodás terméke; baj úgyis van elég. Ráadásul – gazdasági súlyát tekintve – a mi országunk nem tényező. Nem szolgálja meg, hogy kiemelt harci tereppé változzék. Súllyal esik a latba, hogy kormánya szilárd: amit elhatároz, akár jó, akár nem, végre tudja hajtani. Olyan szintre süllyeszti az államháztartás hiányát, ami Brüsszelben roppant vonzó; és még csak engedékenységet se kér.

A pillanatfelvétel arról szól, hogy az unió megadta a maga nem nélkülözhető hozzájárulását Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hiteltárgyalásainak – fél éve késleltetett – felvételéhez. E ponton azonban el kell oszlatnom néhány illúziót, s némiképp ellentmondok az eddigieknek. Létezik ugyanis egy elfeledett mondat, amely Christine Lagarde-tól, az IMF vezérigazgatójától származik. Ez úgy hangzik, hogy Magyarországnak „180 fokos gazdasági fordulatot kell végrehajtania”. A Széll Kálmán Terv módosított változata nem ennek az óhajnak a teljesüléséről szól. Így fogalmunk sem lehet róla, mivel áll elő a tárgyalásokon az IMF.

Az unió nem feledkezett meg az ellenünk indított kötelezettségszegési eljárásokról sem. Kettő fölött átmenetileg szemet hunyt, egyet (jegybank) jóindulatúan bírált el. De nincsenek túl az „aggályokon”. Ezek, plusz a velencei bizottság és az Európa Tanács kemény kritikái (vö. alkotmány, média) napirenden vannak, s nem tudni, hogy a magyar IMF-tárgyalások mely pontján jönnek elő nyomatékkal. Prognózisom a párhuzamosság. Abban a mértékben kerülhetünk közelebb a hitelcsomaghoz, amilyen mértékben teljesítjük az unió politikai elvárásait. Ha a teljesítés elmarad, pénz se lesz, mert túl sok olyan elem van az Orbán-kormány „unortodox” politikájában, ami az unió szemében vállalhatatlan, ugyanis ragályos.