Károli Gáspár Androidja

A Népszabadság 2012. április 12-i számában olvastam Seres Attila tollából méltató ismertetést az újonnan megjelent úgynevezett új revideált Károli-bibliáról. Mivel a cikkben számos olyan kijelentés van, amely nem állja meg a helyét, kötelességemnek érzem ezeket helyesbíteni, vagy legalábbis kommentálni.

Először is az 1908-as, úgynevezett revideált Károli-biblia megújítása nem új gondolat, hiszen a 90-es évek eleje óta több ilyen próbálkozás történt, több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel, amelyek főként a szöveg „valátlanításában” (tehát a régies magyar igealakok elhagyásában) merültek ki. Hogy ezt a kísérletezgetést a tizenkét magyarországi protestáns és ortodox egyház bibliafordítói, -kiadói és –terjesztői munkáját összefogó Magyar Bibliatársulat miért nem vállalta fel, és miért hagyja rá még most is az ügy iránt elkötelezett önkéntesekre, arra nagyon egyszerű a válasz: mert már egyszer megpróbálta, és alapos meggondolás, próbafordítások, szakmai konferenciák és műhelymunkák (amelyek némelyike a bibliafordítás akkori doyenjének, Eugene A. Nidának a vezetésével zajlott), arra a felismerésre jutott, hogy a vállalkozás nem kivitelezhető.

Mielőtt 1975-ben megjelent a cikkben is említett új fordítású biblia, a főként református és evangélikus biblikus tudósokból álló bibliarevíziós szakbizottság éveken keresztül próbálkozott egy ilyen „modernebb” Károli-biblia létrehozásán. Több évtizedes munka után – amelynek komolyságát számos „revíziós próbakiadás” dokumentálja 1951-ből, 1954-ből vagy 1963-ból – arra a felismerésre jutottak, hogy egyrészt a „hasonlítson még egy kicsit a Károli-bibliára” és a „de azért legyen jól érthető” elvek egymás mellett tartása minőségileg felemás szöveget eredményezne, másrészt az így létrejött szöveget semmilyen tekintetben nem volna illő még mindig a „Károli-biblia” névvel illetni, éppen a Károli Gáspár és az 1590-es vizsolyi biblia iránti tisztelet miatt. Tegyük hozzá, a ma is elérhető 1908-as revideált Károli sem érthetetlen még ma sem azok számára, akik azon nőttek fel, akik ezt a fordítást szeretik. A „biblia legyen érthető” elv kompromisszumoktól mentes érvényesítését a Bibliatársulat (akkoriban Magyar Bibliatanács) úgy látta biztosítottnak, ha az eredeti héber és görög alapján a kötöttségektől (értsd: „hasonlítson még egy kicsit a Károli-bibliára” igénytől) mentesen új fordítást készít. Ez jelent meg 1975-ben, majd átesett egy szövegrevízión 1990-ben, s a Bibliatársulat jelenleg is dolgozik az új fordítás legújabb revízióján.

Az új revideált Károli-biblia szerkesztőbizottsága saját meghatározása szerint arra törekedett, hogy a szöveg egyszerre őrizze meg Károli fordításának „szép képies beszédét” (ami többnyire a héber nyelv sajátos kifejezéseinek, a hebraizmusoknak a magyar tükörfordítását jelenti), ugyanakkor szóljon a mai fiatalokhoz is (akiknek egyetemi oktatók tapasztalatai szerint gyakran már egy többszörösen összetett mondat megértése is nehézséget jelent). Ez olyan torz kettős mérce, amely csak téves eredményre vezethet: olyan bibliafordításhoz, amely külsőségeiben régieskedő, archaizáló, de továbbra is formahű fordítói megoldásaival érthetetlen marad a szekularizált olvasók előtt. Ezek az olvasók talán „szépnek” tartják ezt a képes beszédet, de nem értik, amit olvasnak, és ezzel a revideált Károli-biblia szerkesztői éppen a biblia szerzőinek (sőt magának Károli Gáspárnak) a szándékával mennek szembe, akik nem művészien gyönyörködtetni akartak, hanem érthetően Istenről beszélni.

Ami azonban különösen zavaró és fájdalmas a bibliafordításban járatos olvasó számára, az a fordítói megoldások, teljes mondatrészek, mondatok szó szerinti átvétele éppen abból az új fordítású bibliából (1975 és 1990), amelytől ez a Károli-revízió elszakadni óhajt, s amelyet kimondatlanul is a Károli-szöveghagyomány elárulásával vádol. Ez nem plágium, hiszen a bibliai szöveg ebben az értelemben nem képezi senkinek a tulajdonát, ugyanakkor tisztességtelen az 1975-ös biblia fordítóival szemben, akik egykor merték vállalni az új fordítás merészségét-nehézségét, és nem akarták munkájukat a tiltakozni már nem tudó gönci esperes, Károli Gáspár nevével legitimálni, ne adj’ Isten! eladni.

„Az új bibliát 16 kötésformában jelenteti meg, különböző színű borítással, hogy a fiatalok számára is vonzó legyen” – olvasom a cikkben őszinte fájdalommal. Hölgyeim és uraim, bár az volna a mai fiatalok legnagyobb gondja a biblia megismerésében és megértésében, hogy unalmasan fekete a borítója!

 A szerző a Magyar Bibliatársulat főtitkára, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa


 A vita, ha jól értem, abban van, hogy egyesek lezárt ügynek tekintik az 1908-as Károli-biblia szövegét, mások nem. Tőlünk nyugatra ez nem okozott problémát. Revideálták a német Luther-bibliát, modernizálták az angol Authorized King James Versiont, jogosnak vélem tehát a Károli-biblia könnyebben olvasható, modern változatának megjelentetését is. Ezen óhajtól vezetve javított a Vizsolyi biblia szövegén Szenczi Molnár Albert, ezért nyúlt a szöveghez Komáromi Csipkés György, majd M. Tótfalusi Kis Miklós, valamint az 1908-as kiadás készítői. A Magyar Bibliatanács más utat választott: letérve a Károli-szöveg gondozásának útjáról, elkötelezte magát egy új fordítás mellett. Ám ennek 1990-es revíziójánál mintegy háromezer változtatás esetében visszatértek a régi Károlihoz. Alighanem felismerték, hogy Károli szövegét több évszázad érlelte meg, nem könnyű elszakadni tőle. Az újonnan revideált biblia szerkesztői ezt meg sem próbálták. (Seres Attila)


Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.