Károli Gáspár Androidja
Először is az 1908-as, úgynevezett revideált Károli-biblia megújítása nem új gondolat, hiszen a 90-es évek eleje óta több ilyen próbálkozás történt, több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel, amelyek főként a szöveg „valátlanításában” (tehát a régies magyar igealakok elhagyásában) merültek ki. Hogy ezt a kísérletezgetést a tizenkét magyarországi protestáns és ortodox egyház bibliafordítói, -kiadói és –terjesztői munkáját összefogó Magyar Bibliatársulat miért nem vállalta fel, és miért hagyja rá még most is az ügy iránt elkötelezett önkéntesekre, arra nagyon egyszerű a válasz: mert már egyszer megpróbálta, és alapos meggondolás, próbafordítások, szakmai konferenciák és műhelymunkák (amelyek némelyike a bibliafordítás akkori doyenjének, Eugene A. Nidának a vezetésével zajlott), arra a felismerésre jutott, hogy a vállalkozás nem kivitelezhető.
Mielőtt 1975-ben megjelent a cikkben is említett új fordítású biblia, a főként református és evangélikus biblikus tudósokból álló bibliarevíziós szakbizottság éveken keresztül próbálkozott egy ilyen „modernebb” Károli-biblia létrehozásán. Több évtizedes munka után – amelynek komolyságát számos „revíziós próbakiadás” dokumentálja 1951-ből, 1954-ből vagy 1963-ból – arra a felismerésre jutottak, hogy egyrészt a „hasonlítson még egy kicsit a Károli-bibliára” és a „de azért legyen jól érthető” elvek egymás mellett tartása minőségileg felemás szöveget eredményezne, másrészt az így létrejött szöveget semmilyen tekintetben nem volna illő még mindig a „Károli-biblia” névvel illetni, éppen a Károli Gáspár és az 1590-es vizsolyi biblia iránti tisztelet miatt. Tegyük hozzá, a ma is elérhető 1908-as revideált Károli sem érthetetlen még ma sem azok számára, akik azon nőttek fel, akik ezt a fordítást szeretik. A „biblia legyen érthető” elv kompromisszumoktól mentes érvényesítését a Bibliatársulat (akkoriban Magyar Bibliatanács) úgy látta biztosítottnak, ha az eredeti héber és görög alapján a kötöttségektől (értsd: „hasonlítson még egy kicsit a Károli-bibliára” igénytől) mentesen új fordítást készít. Ez jelent meg 1975-ben, majd átesett egy szövegrevízión 1990-ben, s a Bibliatársulat jelenleg is dolgozik az új fordítás legújabb revízióján.
Az új revideált Károli-biblia szerkesztőbizottsága saját meghatározása szerint arra törekedett, hogy a szöveg egyszerre őrizze meg Károli fordításának „szép képies beszédét” (ami többnyire a héber nyelv sajátos kifejezéseinek, a hebraizmusoknak a magyar tükörfordítását jelenti), ugyanakkor szóljon a mai fiatalokhoz is (akiknek egyetemi oktatók tapasztalatai szerint gyakran már egy többszörösen összetett mondat megértése is nehézséget jelent). Ez olyan torz kettős mérce, amely csak téves eredményre vezethet: olyan bibliafordításhoz, amely külsőségeiben régieskedő, archaizáló, de továbbra is formahű fordítói megoldásaival érthetetlen marad a szekularizált olvasók előtt. Ezek az olvasók talán „szépnek” tartják ezt a képes beszédet, de nem értik, amit olvasnak, és ezzel a revideált Károli-biblia szerkesztői éppen a biblia szerzőinek (sőt magának Károli Gáspárnak) a szándékával mennek szembe, akik nem művészien gyönyörködtetni akartak, hanem érthetően Istenről beszélni.
Ami azonban különösen zavaró és fájdalmas a bibliafordításban járatos olvasó számára, az a fordítói megoldások, teljes mondatrészek, mondatok szó szerinti átvétele éppen abból az új fordítású bibliából (1975 és 1990), amelytől ez a Károli-revízió elszakadni óhajt, s amelyet kimondatlanul is a Károli-szöveghagyomány elárulásával vádol. Ez nem plágium, hiszen a bibliai szöveg ebben az értelemben nem képezi senkinek a tulajdonát, ugyanakkor tisztességtelen az 1975-ös biblia fordítóival szemben, akik egykor merték vállalni az új fordítás merészségét-nehézségét, és nem akarták munkájukat a tiltakozni már nem tudó gönci esperes, Károli Gáspár nevével legitimálni, ne adj’ Isten! eladni.
„Az új bibliát 16 kötésformában jelenteti meg, különböző színű borítással, hogy a fiatalok számára is vonzó legyen” – olvasom a cikkben őszinte fájdalommal. Hölgyeim és uraim, bár az volna a mai fiatalok legnagyobb gondja a biblia megismerésében és megértésében, hogy unalmasan fekete a borítója!
A szerző a Magyar Bibliatársulat főtitkára, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa
A vita, ha jól értem, abban van, hogy egyesek lezárt ügynek tekintik az 1908-as Károli-biblia szövegét, mások nem. Tőlünk nyugatra ez nem okozott problémát. Revideálták a német Luther-bibliát, modernizálták az angol Authorized King James Versiont, jogosnak vélem tehát a Károli-biblia könnyebben olvasható, modern változatának megjelentetését is. Ezen óhajtól vezetve javított a Vizsolyi biblia szövegén Szenczi Molnár Albert, ezért nyúlt a szöveghez Komáromi Csipkés György, majd M. Tótfalusi Kis Miklós, valamint az 1908-as kiadás készítői. A Magyar Bibliatanács más utat választott: letérve a Károli-szöveg gondozásának útjáról, elkötelezte magát egy új fordítás mellett. Ám ennek 1990-es revíziójánál mintegy háromezer változtatás esetében visszatértek a régi Károlihoz. Alighanem felismerték, hogy Károli szövegét több évszázad érlelte meg, nem könnyű elszakadni tőle. Az újonnan revideált biblia szerkesztői ezt meg sem próbálták. (Seres Attila)