Világossá vált: mindkét oldal gyönge ahhoz, hogy a másik fölébe kerekedjen, viszont kellően erős a saját hadállásai megvédéséhez. Tétényi Évát nem hagyták cserben a támogatói, de kiderült, hogy a független polgármester nem tudott újabb híveket szerezni. Szinte emberre pontosan annyian voksoltak az általa kért 11 igennel a népszavazási kérdésekre, mint ahányan 2010 őszén mellette szavazva Meggyes Tamás ellenében a változást támogatták. Akkor az 53 százalékos részvétel miatt ez polgármesteri címet hozott Tétényinek, most legfeljebb vállveregetést.

Nem tudtuk meg viszont, hogy a helyi Fidesz mennyit veszített támogatottságából a választások óta. A kormánypártiak szerint az otthon maradók velük vannak, elfelejtve, hogy a legutóbbi önkormányzati választásoktól is távol maradt az esztergomiak 47 százaléka. Bár a polgármestert elutasítók nem bújtak elő a homályból, valószínűleg kevesebben vannak, mint a fülkeforradalom idején.

Ha nem így lenne, a Fidesz nem állná az útját az önkormányzat feloszlatásának, új választások kiírásának. Eddig is rettegtek attól, hogy újra megmérettessék magukat, a vasárnapi referendum után pedig tűzzel-vassal akadályozni fogják ezt, látva a polgármester töretlen népszerűségét. A sikertelen voksolás azt is bebizonyította, hogy a közvetlen demokrácia még helyi szinten sem működik. Ha konkrét napi ügyekben – parkolás, szemétszállítás stb. – kérik az emberek véleményét, biztosan nem. Még a feszült politikai légkörű Esztergomban sem sikerült a választópolgárok felét az urnákhoz csábítani olyan kérdésekkel, amelyekben a józan ész szerint a polgárok által delegált városatyáknak kellene dönteniük.

Az eredményen Tétényi Évának is el kell gondolkodnia. Vajon miért nem sikerült az általános esztergomi elégedetlenséget szavazatokká konvertálnia? Miért nem nőtt támogatóinak tábora, miközben megvalósította azt, amiről országos szinten sokan csak álmodoznak: összefogtak mellette az ellenzéki pártok és a civil szervezetek.

A válasz: Tétényi megosztó személyiség. Erős karakter, vezető típus, ritkán tűr ellentmondást, a politikai ellenfeleit sokszor cinizmusba hajló iróniával támadja, kompromisszumkészségén akad finomítani való. Kitartása, keménysége lenyűgözi a híveit, viszont akik kevésbé szeretik ezt a stílust, inkább csak távolról figyelik a ténykedését.

Ez nem azt jelenti, hogy ő lenne a gátja a megbékélésnek. Csakhogy az állóháborúban oly súlyos sérüléseket okoztak egymásnak a felek, hogy nem látszik esély békére. A referendum sem vitte előbbre a várost. Nem nehéz megjósolni, hogy 2014-ig – hacsak csődbe nem megy Esztergom –semmi nem változik majd érdemben. Vagyis tovább romlik a helyzet.