Tarolt a Robert Fico vezette Smer-SD, miközben a rendszerváltás óta a legkevesebb magyar nemzetiségű képviselő – valószínűleg mindössze kilenc a Híd-Most listáján – jutott be a pozsonyi törvényhozásba. A Magyar Koalíció Pártja ismét kimaradt. Ennél rosszabb csak az lett volna, ha a győztes párt kétharmados többséget szerez, és valamennyi felvidéki magyar jelölt kinn reked.

A választók megbüntették az úgynevezett Gorilla-dossziéban korrupciógyanúba hozott jobbközép pártok vezetőit, akik az év eleje óta többnyire egymásra mutogatással védekeztek, és csak még inkább besározták egymást.

Így aztán Robert Fico ismét nyeregben érezheti magát, habár ezúttal nem lesz egyszerű megülnie a sokféle bajtól szenvedő lovát. Ígérgetésekkel most sem fukarkodott: elsősorban szociális biztonságról papolt a kampányban. Azt ígérte, hogy a 4,6 százalékos államháztartási hiány miatt elkerülhetetlen megszorító intézkedéseket a középrétegek és a szegények megkímélésével váltja valóra. Egyebek között az egykulcsos személyi jövedelemadó eltörlésével, „a nagyon gazdagok fizessenek sokkal többet az államkasszába” jelszóval vonzott a létbizonytalansággal szembesülő és a nemrég önmagát megbuktató Radicová-kabinet tehetetlensége miatt elkeseredett, egymilliónál is több polgárt.

Holtsápadttá váltak az eredmény ismeretében az MKP vezetői, mert ez a magyar párt ezúttal sem tudta átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Pedig a szlovák szakértők szerint nemcsak etnikai, hanem regionális politikai tömörülésként is elsőrangú programmal indult az MKP. Csak éppen nem okult a két évvel ezelőtti kudarcából. Főleg a kampányhajrában újra nem a saját elképzeléseit és értékrendjét népszerűsítette, hanem politikai ellenfelét gorillázta.

A botrányosan elfogult – a Híd-Most pártot csaknem teljesen kirekesztő – magyarországi közmédiumok sem növelték, inkább lohasztották a bizonytalan polgárok szavazókedvét, s felháborította őket a szlovákiai szavazót kiskorúnak tekintő budapesti agymosás. Az MKP vezetői vasárnap hajnalban a szlovákiai magyar politikai összefogás hiánya miatt sopánkodtak. Teljes joggal. Csakhogy azokkal szinte lehetetlen kiegyezni, akik két éve folyamatosan árulóznak, s akik – Peter Morvay szlovák publicista meghatározása szerint – szinte már a Fidesz egyik külföldi fiókjaként tüsténkedtek, bizalmatlanságot szítva szlovák partnereik körében.

Ami a jövőt illeti: a vereséget szenvedett szlovákiai demokratikus jobboldal és a felvidéki magyar politikai érdekképviselet a következő négy éven át jó esetben nem egymást gyengítve, hanem egymással végre együttműködve konstruktív ellenzékiként nyesegetheti az új Fico-kabinet és a parlamenti többség vadhajtásait, amelyek leginkább éppen a nemzeti kisebbségeket veszélyeztethetik.