Nosztalgiázzunk kicsit. Annak idején Orbán Viktor elhűlt azon, hogy a jobboldali kormány azt hiszi: mindenki összeesküdött ellene.

A kilencvenes évek elején adott interjújában kitért arra is, miért kell nagyon vigyázni, nehogy valamilyen kisdiktátor legyen az emberből. Az, hogy a „kisgazdákkal egy koalícióban legyünk, a legrosszabb álmainkban se kerüljön elő” – nyilatkozta Orbán Viktor. A Fidesztől – mondta – a kisgazdapárt áll a legtávolabb.

Mint tudjuk, a rémálom valósággá vált: a Fidesz 1998-ban koalíciót kötött a kisgazdákkal. Ezt pusztán az érdekesség kedvéért említjük meg, önmagában kevés lenne ahhoz, hogy előhozakodjunk a Magyar Hírlapban közölt 1991-es interjúval. (Pintér Dezső készítette, és megtalálható a Fidesz hőskorát bemutató, Bozóki András szerkesztésében megjelent Tiszta lappal című 1992-es kötetben.)

Több aktualitást hordoz az a rész, ahol Orbán Viktor arról beszél, milyen megdöbbentő dologra lett figyelmes a parlamentben. Idézzük: 

„Eddig azt gondoltam, a kormányzó pártok politikai sakkjátszmájának része az érvrendszer, hogy velük szemben mindenki összeesküszik, mindenki »a nép igazi képviselőinek« megdöntéséért ügyködik. Azt hittem, ezeket azért mondják, hogy elhárítsák maguktól az igazi tárgyi vita kényszerűségét. Rájöttem, hogy a velem szemben ülő kormányzati képviselők mindezt komolyan gondolják. Hogy az ellenzék, a sajtó, a volt bürokrácia, a leköszönt kommunisták, a románok, a szerbek mind összeesküdtek ellenük. Akkor nagyon megijedtem: Úristen, ennek a kormánytöbbségnek a kezében van az ország sorsa.”

Pintér Dezső előzőleg megjegyezte: Orbán Viktort sok vád érte, de az még nem, hogy kóros önbizalomhiányban szenvedne. Felidézte, amit közvetlenül Orbántól hallott: „Nagyon vigyázni kell, nehogy valamilyen kisdiktátor legyen az emberből.” Orbán egy szóval sem vitatta, hogy ezt mondta volna. A kérdésre – van-e különleges oka a személyes folyamatos önkontrollra? – így válaszolt: „Erre mindenkinek van oka, a fiatal embereknek különösképp, főként ha a politikai életben jelentősnek minősíthető szerepet játszanak, és az intézményes politikában korábban tapasztalatot nem szereztek. Ha az ember teljesen új élethelyzetbe, új közegbe kerül, helyes, ha óvatosan viselkedik. Az MSZP-t leszámítva itt hatalmon korábban senki sem volt, ahhoz, hogy ne galoppírozza el magát, itt mindenkinek észnél kell lenni.”

A szomszédos országokhoz való viszonyban pedig „le kell számolnunk azzal, hogy szimbolikus politizálást folytatunk konkrét politika helyett”. „Empatikus készség, nyugodt hangvétel” és annak elutasítása szükséges, hogy „valamiféle felsőbbrendűségi érzés alakuljon ki bennünk”.