Két és fél éve Michael Jackson, tavaly júliusban Amy Winehouse és most Whitney Houston. A korán elhunyt pop- és rockbálványok listáját hosszan lehetne folytatni. Például a Királlyal, Elvis Presley-vel, a legendás gitárossal, Jimi Hendrixszel, Jim Morrisonnal, a The Doors vagy Kurt Cobainnel, a Nirvana frontemberével.

Különböző stílusok, különböző élethelyzetek, de tragikus sorsukban mégis van valami közös. Mindannyian ragyogó tehetségek voltak a színpadon, tíz-meg százmilliókat bűvöltek el, csak éppen a saját életükkel sehogy sem boldogultak. Így olyan megoldásokhoz folyamodtak, amelyek adott pillanatban gyorsan segítettek. Az alkohol, a drogok vagy a gyógyszerek kezes jószágok, velük könnyebb elviselni a sikerességből fakadó nyomást, vagy egyszerűen elmenekülni egy másik, krízismentesnek ígérkező világba.

A hírnév, a slágerlisták meghódítása garantálja a pénzt is. A hirtelen jött luxussal azonban nem árt csínján bánni. Aki nem áll biztosan a lábán, azzal a szórakoztatóipari gépezet kíméletlenül elbánik. Whitney Houstonnal is ez történt. Az egykori gyönyörű és elragadó szupersztár a súlyos magánéleti válságok, többszöri elvonókúrák után, három évvel ezelőtt megpróbált visszajönni. A lécet azonban nem vitte át: a hangja már köszönő viszonyban sem volt azzal, amit sikerei csúcsán a The New York Times a „tűzhöz és acélhoz” hasonlított.

Korábban egy sztárt felépíteni nem kis időbe telt. Ma az internet és a videomegosztók lényegében mindenkinek milliós színpadot biztosítanak. Alacsony költségvetéssel, de egy zseniális ötlettel Vancouvertől Újdelhin át Szombathelyig be lehet futni. A popipar erre a forradalmi változásra csak úgy tud reagálni, hogy az igazi sztárok mellé elképesztő mennyiségben próbálja felhozni a sztárjelölt utánpótlást.

A tendenciára csak rádolgoznak a kereskedelmi televíziók által felkapott, évről évre újrainduló tehetségkutató műsorok. Az üzenet egyszerű: bárkiből lehet popcsillag, elég, ha jól „coverol”, vagyis elénekel már ismert hazai és külföldi slágereket. A győztesek között természetesen vannak kiugróan tehetségesek. Nekik is szembesülniük kell azzal, hogy a tehetségkutató megnyerése csak egy első szakasz. Az igazán komoly próbatétel ott kezdődik, hogy képes-e talpon maradni, vagy eltűnik a süllyesztőben.

– Én vagyok önmagam legnagyobb ellensége – nyilatkozta jó pár évvel ezelőtt Whitney Houston. Az isteni hanggal megáldott szépség alapvetően magányos volt, ahogy Amy Winehouse, Michael Jackson vagy Elvis is – menedzserek ide, slepp oda – önmagára volt utalva. A szórakoztatóipartól sok segítséget nem remélhettek. A show-biznisz elvégezte a maga dolgát, katapultként fellőtte őket a csillagos égig. Az esetleges zuhanás már nem rá tartozik. Oldják meg a hírességek maguk. Ha nincs védőháló, az szomorú. A gyász és a könnyek után a show megy tovább.