|
Orbán Viktor szerint Európa olyan lesz lassan, mint az alkohol, nagy célokra inspirál, de meg is akadályozza, hogy elérjük azokat. Kissé nehéz eldönteni, hogy ha ennyire rossz véleménnyel van a miniszterelnök az alkohol természetéről úgy általában, akkor mi a fészkes fenéért az volt a legelső intézkedéseinek egyike, hogy legalizálta az otthoni pálinkafőzést.
Szinte magunk előtt látjuk, ahogy férfi mód küzd a dilemmával, őrlődik az alkoholról vallott elmélete és a magyar néplélek már-már hencegő ismeretének ellentmondásában, hiszen tudta ő, hogyne tudta volna már akkor is, hogy a nagy célokat alkohollal nem lehet elérni, de a magyar nép céltalanná válik a szeretett házi pálinkája nélkül, azt meg mégsem engedhette meg.
Nyilvánvalóan szintén a néplélekre vezethető vissza a miniszterelnöknek az a mély fölismerése, hogy nem akkora probléma, ha pár pohár után biciklire pattanunk. Ismeri ő a falvakat, a kocsma falához támasztott biciklik látványát, pontosan tudja, a magyar pár feles után igazi nagy célokat tűz ki maga elé, perdülj, fordulj, mondja keményen, svájcisapkáját a fejébe húzza, majd masszív attakkal próbálja eltalálni az utat hazafelé, hogy föltámadt alkotó energiáit otthon élje ki. Mindegy is, Orbán Viktorról pontosan tudjuk, mennyire szereti a népét, így annak lelke nyilvánvalóan előrébb való az alkohollal kapcsolatos fenntartásainál.
Amik azért mégsem lehetnek annyira nagyok. Orbán ugyanis nem veti meg az alkoholt, igaz, nyilván magáévá tette Hamvas Béla gondolatait a pálinka csúnyább karakterjegyeit illetően, és gazdaként a bor iránt mutatott mélyebb érdeklődést. Jófajta tokajival gondolta nagy célokra inspirálni a magyarokat, de önmagát mindenképpen. Viszont az ő esetében mégsem áll meg a hasonlata, hiszen a tokaji nem akadályozta abban, hogy elérje nagy üzleti céljait, bár annak kimondásáig mégsem merészkednénk, hogy inkább még elő is segítette, még a végén baj lesz belőle, de azért bizonyos szemszögből a „ne mi nyerjük a legtöbbet” gondolata akár afféle inspiráló célként is fölfogható.
Azért ezekkel a szemszögekkel tényleg csak baj van, nézhetjük innen vagy onnan, valahogy sosem látunk elég tisztán. Ha nem lenne a célra fókuszáló miniszterelnökünk, aki megmondja, hogy az államadósságot valójában sikerült csökkenteni, csak a tisztánlátásunkat zavarja a forint árfolyamának ingadozása, akkor esetleg arra gondolhatnánk, hogy nem ittunk reggel elég célzóvizet. Igen, ez lehet a rejtély nyitja: ha többet iszunk, nagy dolgokra inspirálhatjuk magunkat.
Lemegyünk a kocsmába, majd fizetéskor közöljük, hogy az ezresünk valójában többet ér, csak a csapos nem lát elég tisztán. Jó esetben nem a kórházban kötünk ki, de bizonyosan magunkévá tehetjük az orbáni igazságot, hogy bizony, az alkohol akadályoz is bennünket. Később aztán elmerenghetünk azon is, hogy jó-jó, inspirál és akadályoz is, de hogy a francba jön ide Európa? És ha nem akarunk arra a kijózanító következtetésre jutni, hogy Orbán csak a hangulat kedvéért szántszándékkal vérig akarta sérteni az európaiakat, akkor gyorsan benyesünk egy felest.
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
Pártcsaládja védi Orbánt, aki viszont rossz irányba megy
Aczél Endre: Új élet a „romokon”?