Magyar Bálint és Ara-Kovács Attila a Magyar Narancsban két hete szabatosan leírta az új Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal koncepcióját. Megállapították, hogy „Most az új választójogi törvény nem teszi lehetővé az autokratikus rendszer leváltásával együtt a különböző demokratikus alternatívák elkülönülését és önálló megmérettetését”. 

Demokráciában a választások értelme az alternatívák elkülönülése és megmérettetése. Ezért nem lehet értelmes és demokratikus választások útján egyszerre helyreállítani a köztársaság demokratikus jogrendjét és megtalálni a Fidesz alternatíváját.

Három dolgot lehet tenni. 1. bojkottálni, 2. lemondani az alternatívák elkülönítéséről, 3. szétválasztani a köztársaság helyreállításáról és az alternatívák megmérettetéséről szóló választásokat.

Az első lehetőséget magam is fölvetettem fél éve. Azóta megállapíthattam, hogy nincs rá kereslet. Felejtsük el.

A második lehetőségen alapul a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal koncepciója. Eszerint a DEKA „önálló, cselekvőképes politikai entitás” lenne, mely kidolgozná a közös kormányzás „racionális” minimumprogramját, s ehhez közösen kérné a választók támogatását. Mivel „még győzelem esetén sem lesz olyan politikai erő, mely egymagában képes lenne a többségi kormányzásra, az együttműködési kényszer valamilyen mértékig és ideig még a választások után is fennmarad”. Ezt vetette el most az LMP. Jól tette. A három demokratikus ellenzéki párt három külön világ, és a három közül (számomra sajnálatos módon) csupán az egyik, a Demokratikus Koalíció képviseli az EU-t meghatározó liberális kapitalizmus racionalitását. A másik kettő más „racionalitást” képvisel. Az LMP-től senki nem veheti rossz néven, hogy önmaga kíván lenni. Azt sem, hogy az elmúlt húsz évben kormányzó politikai elittel szemben kívánja meghatározni önmagát. Ez a megkülönböztető jegye, ezért hozták létre, egyetlen demokrata sem követelheti más demokratáktól, hogy adják fel törekvéseik lényegét. A demokratikus köztársaság védelme és az azt húsz éven át működtető teljes politikai elit elítélése nem zárja ki egymást.

A harmadik lehetőség, amit az LMP vetett fel tavaly: az alkotmánykorrekciós szövetség. Azok a pártok, melyek érdekeltek a versengő többpártrendszer helyreállításában, erre a feladatra szövetkeznek, állítanak közös jelölteket, s ha a tisztességes választások feltételeit helyreállították, nyomban megrendezik a választásokat, amelyeken már a saját képükkel és önálló ajánlatukkal várják a választók ítéletét.

Az LMP felvetésének egy komoly hibája, súlyos morális fogyatékossága volt: a pillanatnyi érdekegyezés alapján a neonácikat is belevette volna a szövetségbe. Elvhűség és vak pragmatizmus nem illeszthető össze. Nincs taktikai kényszer, ami a neonácikkal való közösködést igazolná. Alkotmánykorrekciós szövetség a nácik nélkül és gúzsba kötött választás a szabad választásokért. Ez a görbe út vezethet vissza a demokráciába. Könnyebbet és egyenesebbet sajnos nem tudunk.