Most viszont már decemberben elővette az irkát és a ceruzát, hogy morgolódás nélkül kezdődhessen az új év. Ő emelt, Matolcsy viszont döntött, úgy hívják ezt, hogy az „adójóváírás kivezetése”. Megint kevesebb pénz lesz a borítékban.

Ha innen nézzük, a közalkalmazottakat még irigyelheti is a többi kiskeresetű alkalmazott. Ők legalább egyszer visszakapják majd az államtól azt a tizenvalahány százalékot, amelyet most elvesztettek, bérkompenzáció formájában. Az a pár hónapnyi kamatmentes hitel meg, amit a kormány kér tőlük, csak gesztus – baráti kölcsön egy barátnak. Kétségünk sem lehet afelől, hogy a szóvivőkommandó majd elmagyarázza, ez miért jó és igazságos így. Ismerve a szereposztásbeli helyünket, nem is tehetünk mást, mint hogy ismét feltesszük az ezerszer szajkózott kérdéseinket. Szabadságharci szempontból persze öröm, hogy az EU és az IMF állítólag nem ragaszkodik az egykulcsos adórendszer megváltoztatásához, de ha rossz a költségvetésnek és rossz a munkavállalók többségének, miért is kell fennmaradnia? Tényleg azt gondolja a kormány, hogy büntetlenül ronthatja évről évre az átlagkeresetűek jövedelmét, hogy közpénzből a vagyonosokat támogassa? Legalább sejti, hogy előbb-utóbb nemcsak a kisemmizetteknél, hanem a most ímmelámmal kárpótoltaknál is odakerül majd a családi asztalra a kockás papír? (A szerk.)