alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
27. vasárnap

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Nem értjük

Zsolt Péter| Népszabadság| 2012. január 26. |31 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

propatria | 2012. január 27. | 06:17:04

valla

A Szentkorona-tan a maga idejében nem volt rossz alapelv. Ha a szakrális részétől eltekintünk, azt mondta ki, hogy nem a kormányzó személye a fontos, hanem a legitimitása.
Csak hát eltelt azóta némi idő. Nem nevezzük a nőket asszonyi állatnak, nincs botbüntetés, nem lovasfutárral üzenünk egymásnak, és nincs király, akinek a fejére tehető lenne bármilyen korona.

propatria | 2012. január 27. | 06:05:49

Nagyon érdekes és jó cikk.
Ez a kultúra-civilizáció szembeállítás nekem kicsit avíttasnak tűnik, de a többi lényegileg igaz.
Az különösen jó, hogy a megértés szándéka vezeti a szerzőt, ugyanis ez garantálja a lehető legnagyobb előítélet-mentességet.

saman | 2012. január 26. | 23:26:12

ez a cikk egyebkent figyelemre melto szemszogbol lat hozza a bajaink megfogalmazasahoz

egyszerre kell szemlelni ezeket a sikokat:
szemelyiseg
csalad hatasa a politikai szocializaciora
vonatkoztatasi csoport ...kulonos tekintettel a...
partok politikai marketing zagyvalasa
keret ala: torzsi kultura, kereszteny onellato rendszer, korai kapitalizmus, ideologus erdekcsoportok altal uralt ideologizalo rendszerek, joleti tarsadalom, informacios tarsadalom, tudas tarsadalom es fenntarthato fejlodest tamogato kultura.

ezek a sikok hatnak egymasra

erdemes a politikai szocializacios konfliktusoknal ezeket kivesezni.

saman | 2012. január 26. | 23:13:11

mar majdnem a vegen jarok annak a kampanynak amely soran 1000 cikkhez kommentelek a halasz zuschlag paktumrol.

itt is szamolni kellene

a fidesz meg az mszp evi 1000 milliard eu forrasbol etetik a kiskozossegeiket.

ez egy durva pogrom a politikafuggetlen civil vilag ellen

aztan meg csodalkozunk hogy ezek a kozossegek ennyi tuntetot kitesznek?!!!

reszvetelidemokracia.blog.hu

Legitime | 2012. január 26. | 23:11:24

Jó cikk, de maga az írás tovább növeli a félreértések számát, ugyanis a "kultúra" és a "civilizáció" fogalmakat szociológiai értelemben használja a szerző (ha jól értem:) ), amit ha valaki nem vesz figyelembe...félreérti a szöveget:)

benyok | 2012. január 26. | 22:39:57

Van akit a hit éltet, vannak akik a hit-elből élősködnek!

nővér | 2012. január 26. | 22:09:12

Az internet olyan a mai ember számára, mint Luther biblia fordítása a középkorban.

bpredwing | 2012. január 26. | 20:21:00

valla | 2012. január 26. | 17:45:41

Teniszkének teljesen igaza van. Zsolt Péter írt egy gyenge fedőszöveget arról amit ő pontosan ért, és nem akarja, hogy mi is értsük. Ez egyébként a mai média egyik fő feladata, erkölcsi kötelességünkké tenni a a pénzvilág érdekeinek kiszolgálását.

Ez speciel igaz. Főleg a magyar -magát nemzetinek álcázó- pénzvilág kiszolgálása a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet meg a hasonló szennylapok által.

bpredwing | 2012. január 26. | 20:16:30

Moderálási alapelvek- moderált komment -

D m fszt s rgtk gy vld blfsznk...

bpredwing | 2012. január 26. | 20:15:13

valla | 2012. január 26. | 17:45:41

Az internet a jobboldal egyik legnagyobb ellensége.
Elgondolni is szörnyű hogy nincs, és hogy kizárólag az állami büntetőhatóság által kiadott megszűrt hírekhez, véleményekhez lehetne hozzájutni.

kimitake | 2012. január 26. | 18:42:05

"Az EU a civilizációját félti, míg a magyarok többsége azt gondolja, a franciák a vizeink....

Régi nagy jellemhibája ez a magyaroknak nem Zsolt Péter?
Ezek a bugrisok csak ragaszkodnak a földjükhöz a vizeikhez
Pedig milyen racionális dolog nem? Magyarországon a magyar föld vizét a magyar embereknek franciák adják el Ennek a az abszolúte logikus dolognak a megkérdőjelezése szinte a fasizmus határát súrolja

Gaspar | 2012. január 26. | 17:30:54

teniszke,

Javaslom, hogy tölts el néhány évet valamelyik nyugat-európai országban, lehetőleg úgy, hogy a nyelvet is beszéled. Rá fogsz jönni, hogy bizony elvek szerint élnek azok a züllött, liberális, bolsevik fogyasztók, ellentétben velünk, ahol az emberek túlnyomó többségének a szolidaritás legfeljebb a saját gyerekei és szülei iránti szolidaritással egyenlő, rajtuk kívül ugyanis mindenki mást becsapni, beleértve a házastársat is, bocsánatos bűn.

kelemenjanos | 2012. január 26. | 16:37:42

Hát, "kedves" teniszke! Azért illene két bekezdésnél többet is elolvasni és értelmezni, hátha jő "az igaz megvilágosodás"!
(Bár ezt, ma már nem hiszem!)
T. "valla"! Ne féljen, O.V. megkapta és megkapja az érveket és véleményeket!

teniszke | 2012. január 26. | 16:10:24

A szerző - nagyon diplomatikusan fogalmazva - kissé elborult elméjű, legalábbis, ha komolyan gondolja, amit leír...
Az nem kérdés, hogy a jelenlegi vezetés nem egy felelős és széles látókörű politikusi társaság, ebből adódóan lövik is a bakot rendesen, eddig OK. Csakhogy szerzőnk a szokásos Népszabis vagdalkozó hevületben kiönti a fürdővízzel a gyereket is, ami hitelteleníti, sőt taszítóvá teszi az egyébként értelmesen is eladható mondanivalót...
Miféle agyament elvakultság azt állítani, hogy az Unió alapvetően valamiféle erkölcsi csoportosulás? Ugyan már, szerzőkém! Gazdasági érdekek mentén működő szövetség, lévén tagjai a piacgazdaság (lánykori nevén kapitalizmus) szereplői. Minden egyéb megnyilvánulás valódi hátterét kéretik ezen szemüvegen át nézni...
Az pedig már nem butaság, hanem gusztustalan, hogy úgy állítja be : a nagy tüntetés buta birkák tömege, a szemben kicsi résztvevői a tájékozott, kulturált, felsőbbrendű emberek. Na, ezért utálnak titeket annyira és tartotok ott, zsenikéim, ahol...

JoGabor | 2012. január 26. | 15:16:10

... szerintem ezzel a megközelítéssel a probléma (nem értjük egymást) nemhogy nem tárgyalható, hanem nem is látszik.

JoGabor | 2012. január 26. | 15:14:59

Tisztelt Szerző,
a kultúrák szembeállítását erős megfogalmazásnak érzem, szerintem inkább civilizációs módszerek ütközéséről van szó, de ez csak egy nüansz.

A fő problémának azt a szemléletet tartom, amely a társadalmat, sőt, a társadalmakat amolyan homogén masszának fogja fel, miszerint mindenki tudja, hogy a termelés(szerkezete, eszközei, elosztás módja) határozza meg a létet, ezért a termelés bármely tudatos szerkezeti változtatása a társadalom változásához is vezet. A globalizált tömegtermeléssel a modern tömeg-, vagy média-demokrácia a kompatibilis, a pártok demokratikus csatározása, ezért mindenki számára nyilvánvalóak a demokratikus értékek, tulajdonképpen mindenki alapvetően demokrata. Teljesen érthetetlen, hogy egyesek olykor miért nem viselkednek demokrataként. Ez csak egyéni deviancia lehet.
Nagyjából erre épül sokak gondolkodása a társadalomról, amelyben élünk.
Nos, szerintem viszont fel kellene talán ébredni.
A reggeli kávé mellé tisztelettel javaslom olvasgatni(ha nem is Hamvas Az öt géniuszát, azt csak haladóknak) Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó című remek kis könyvét, amelyben a főbb európai karaktereket, azok leglényegesebb tulajdonságait, jellemzőit vette sorra (még 1941-ben).
Ebből már első olvasásra is teljesen világos, hogy pl. a "telepes" soha nem fog úgy viselkedni, mint a "bujdosó", vagy a "vándor", és vice versa.
(A példában az angolszász típus a telepes, míg a magyar a bujdosó.)
Csak azt szerettem volna mondani, hogy szerintem ez

Tibapó | 2012. január 26. | 14:46:10

És mi van, ha valaki a szentkoronahívők közül bírálja a médiatörvényt?

megvilágosodás | 2012. január 26. | 13:06:44

Moderálási alapelvek- komment törölve -

szerelem | 2012. január 26. | 13:00:21

Kedves Zsolt Péter!
Még igaza is lehetne, ha nem olvasta volna (mondjuk a Medvetáncban a rendszerváltás idején)Orbán a jelenlegivel pontosan ellenkező elemzéseit.
Dehogynem érti ő a Nyugatot. Dehogynem tudja ő, mi a Kelet (mi a despotizmus)!

Koivu | 2012. január 26. | 12:40:57

Én sem akarnék definicós bonyodalmakba bonyolódni, hogy a szerző 'kultúra'ként és 'civilizáció'ként definiálja azt az európai törésvonalat ami voltaképp már bő 150 éve meghatározza az európai történelmet, szíve joga.

A cikk szerintem is jó és pont azért mert megpróbál a lényegről beszélni, kicsit fellebbentetni a függönyt... ez a polgárháború már egy ideje tart. A kibeszélés csak jót tehet.
gratula a szerzőnek. még több ilyet!

pedro-amigo | 2012. január 26. | 12:14:26

Szerintem nem kultúra és civilázió harcáról van szó hanem kultúrális deficitről, aminek számos aspektusa jelenik meg most nagyon élesen.

Az emberek egy része nem érti, nem csak úgy elégítheti ki az igényeit ha azt mindenki számára kötelezően előírják. vö. pluralizmus.

Nincs a társadalmi vitáknak kultúrája. Hiányoznak azok a fórumok amiken keresztül meglehetne beszélni a történéseket és legalább a követeztetések egy része bekerülne a kánonba. Ezért még a saját kárunkból sem tanulunk.

Attila | 2012. január 26. | 11:25:36

Ezért fél a Fidesz a szociológusoktól. Mert ők ilyen zseniális cikkeket képesek írni. Akik még megértik a világot és látják, hogy mi is zajlik benne.
Köszönjük Zsolt úr az írást!

Gaspar | 2012. január 26. | 10:41:54

folyt.

Mellesleg érdekes lenne párhuzamot vonni a magyar (vissza)fejlődés és az arab országok közelmúltbeli eseményei között. Erős hasonlóság van ugyanis az iszlám fundamentalizmus és a nálunk az utóbbi időben divatos magyar fundamentalizmus között. Ugyanarról a jelenségről van szó, szerintem...

Gaspar | 2012. január 26. | 10:37:29

Nagyon jó cikk. Bár a kultúra, szerintem - abban az esetben, ha a kultúra szóhoz pozitív értéket társítunk, nem pedig többes számban, több specifikus kultúrát értünk alatt -, együtt jár a civilizációval.
Talán jobb lett volna, ha a szerző a civilizáció és a specifikusan magyarnak tartott kultúra szembenállásáról beszél.

Ezért döbbenetes ostobaság egyébként az, mit Orbán állít: vagyis, hogy mi képviselnénk a nyugati civilizációt, a kereszténységet, az igazi Európát Európával szemben. Európa ugyanis már rég szembenézett azokkal a problémákkal, amelyekkel mi a mai napig képtelenek vagyunk szembenézni.

A probléma abból ered, hogy a magyar társadalom bizonyos fogalmakkal és civilizált, európai értékekkel egyszerűen nincs tisztában.

Bármennyire is örülök most, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz - amely most legalább valamiféle kontrollt képes gyakorolni Orbán és a Fidesz ámokfutása felett -, úgy gondolom, hogy Magyarország, és a legtöbb kelet-európai ország, nem volt érett sem a demokráciára, sem az EU csatlakozásra 2004-ben, és most sem az. Bizony, ezeket az országokat nem lett volna szabad felvenni az Európai Unióba, és az Unió jól tesz, ha most minden követ megmozgat annak érdekében, hogy megvédje az európai és a nyugati civilizációt velünk szemben, akár az iszlám fundamentalistákkal szemben.

Józsi | 2012. január 26. | 10:15:48

A cikk az elképzelhetően szándékosan létrehozott felszíni megosztottságot valószínűleg jól tükrözteti . De a döntőek a mnéylebben húzódó folyamatok, melyek alapjai vélhetően az alábbiak:

A magyar közjogi rendszer genezisében torz és teljesítményellenes pártsemlegesen, a mögötte álló, a korai olajipari liberalizációban megerősödött üzleti körök igényei alapján. Azóta sem változott semmi. Csak egy ősrobbanás lenne képes ezt a teljesítmény ellenes, kontraszelektív, a normativitás és az átláthatóság hiányától szenvedő, most éppen nemzeti színű trágyalével leöntött szemétdombot kisöpörni.

Sajnos a rothadás pártsemleges, terjedelmi okok miatt a másik oldalról most semmit, elég közeliek az élményeink.

A Nyugat úgy tekint saját civilizációjára, mint az emberi alkotás, a haladás csúcspontjára, egy külső intézményes szerkezetre,melynél jobbat nem találtak ki. Büszke rá, magabiztosságának eredete a gazdagság. Most azonban ez a gazdagság is inog a válság és a globalizáció miatt, így a civilizációjukat védelmezők magabiztossága és toleranciája is. A civilizációjára büszke Európával szemben ott van egy másik oldal, mely kultúrájára büszke, nem gazdag, intézményrendszere sem olyan kifinomult, de belső értékeit kívánja óvni. Ez a nyugati civilizáció találkozik a felzárkózásról lemondott, de sajátosságait féltő magyarokkal, és nagyon nem értik egymást.

Magyarországon belül is megtalálható ez a törésvonal. A százezres tüntetők nem értik a tízezrest, és viszont. Nem értjük, miért nem támogatják egyesek Orbán rendteremtő intézkedéseit, mikor ő csak jót akar az országnak. A másik oldal nem érti, miért követik Orbánt, mikor ő csak a hatalmát akarja bebiztosítani. Mit nem lehet ezen érteni? – csodálkoznak egymáson a felek, és üveges szemekkel méricskélik a másikat.

A kormány nem érti az EU-t, miért nem hajlamos kontextusában nézni a történteket, miért nem látja, hogy nyolc év rossz baloldali kormányzását kell rendbe rakni, és ehhez több irányítási jogosultságra van szükség, a Nyugat nem érti Magyarországot és a magyarokat, miért támogatnak egy olyan kormányt, amelyik épp őket fosztja meg a mindenkori kormányzás önkényeskedési lehetőségeivel. A magyarok nem értik az EU-s politikusokat, hogy ha már kifogásokat támasztanak, miképp lehet olyan rosszul felkészülni belőlünk, az EU-s politikusok és a nyugati média nem érti a magyar kormányt, amiért nem veszi tudomásul, hogy áthágta azokat a civilizációs vívmányokat, melyek a demokráciában mindenkire kötelező érvényűek: nem értik a parlamenti játékszabályok, a társadalmi egyeztetések, intézmények függetlenségének kiüresítését.

A kormány nem érti ezeket a kifogásokat és azt sem, hogy miért nem látják a lényeget: ha nem leszünk keresztény Európa, amely a családra támaszkodik, akkor semmilyen Európa sem leszünk. (L. Orbán beszédét az EU parlamentjében.) A keresztény kultúra a lényeg, a belső értékrendszer és egység a fontos. Nem volt még kormány a rendszerváltás óta Magyarországon, mely annyit hivatkozott volna erkölcsre, közérdekre, mint az Orbán-kormány, legyen szó a közigazgatás átalakításától kezdve az oktatáson keresztül a médiaszabályozásig bármiről. (Már az első Orbán-kormány is erkölcsi rendszerváltást hirdetett.)

Az ellenzékiek és a civilek jelentős része azt hiszi, ez csak hatalomtechnika. Rettenetes a félreértés, amikor a szemben állók, legyenek akár a hazai vagy külföldi frontokon, magyarázatokat keresnek egymás indítékaira. Mi magyarok, amikor a leminősítések okát firtatjuk, általában úgy gondoljuk, hogy itt semmi másról nincs szó, csak hogy a kormány bankérdekeket sértett. Sértetten mondjuk, hogy a civilizációs értékekért való aggódás üres duma, hiszen pl. a szlovák nyelvtörvény sem izgatta az EU-t. Megtámadtuk a pénzvilágot (bankadó, végtörlesztés), amelynek van annyi hatalma, hogy belénk kössön, és ránk uszítsa az európai baloldaliakat és liberálisokat, sőt még a néppártot is képes befolyásolni. Valószínűsíthetően így gondolja ezt a legtöbb honﬁtársunk, ezzel szemben az EU-s képviselők és a nyugati polgárok azon tépelődtek, vajon csak egy hatalommániás vezető szerzett kétharmadot Magyarországon, vagy tulajdonképp az egész térség – beleértve a szlovákokat, a románokat, a bolgárokat stb. – alkalmatlan a demokráciára. Tulajdonképp a rendszerváltás óta ilyen szemüvegen keresztül figyelnek minket.

Az első jele annak, hogy a Fidesz-kormányzat intézkedéseinek eredője a „kultúra”, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozat volt (2010. június). Ez kimondta, hogy az elmúlt húsz év félresikerült, nem volt valódi rendszerváltás, de most új társadalmi szerződés született. A nyilatkozatot ki kellett függeszteni az állami szerveknél. A bíróságok, az Alkotmánybíróság és az ügyészség jelezte, hogy nem rakja ki, bár a kormányzat ennek nem örült. A kormány a kultúránkat, belső értékeinket kívánta helyretenni, az intézmények a kormánytól való távolságtartással és a politikai kívülállással a civilizációt képviselték.

Elkezdődött az intézményeknek és a kormányzatnak a küzdelme, mely az intézmények vereségével végződött. A fülkeforradalom ugyanis a törvényhozás útján tette lehetővé, hogy a kormány a kulturális harcát eredményesen vigye végig. E kulturális megújítási szándék van a közszolgálati média hangoztatott közérdek alá rendelésében (a médiatörvény preambuluma a közérdekre hivatkozik), és e kultúra képviselője Kerényi Imre és festményrendelése (2011. november) is. A kormányzat gazdaságpolitikája mögött az adósságtól való megszabadulás van a függetlenség biztosítása érdekében. (Vélhetjük a kormányzat lépéseit más indíttatásúnak is, egyszerű civilizálatlan és cinikus hatalommaximalizálásnak, de akkor nem a megértés szándéka vezérel bennünket.)

Talán a fenti gondolatok sokak számára elfogadhatók. Sok liberális vélheti úgy, hogy van ebben valami. Nehezebb megérteni patrióta nézőpontból viszont azt, hogy mi is az EU problémája, hogy az össztűz oka nem csak politikai ármánykodás, gazdasági érdek vagy spontán médiafelhajtás eredménye, hogy kifogásaik nem érték nélküliek, hogy sok nyugat-európai minket kritizáló politikus a jó szándékú szülő attitűdjét birtokolja, nem pedig gyarmatosítani akar. (L. a béketüntetésen fellépőket, ahol többféle plakát és beszéd utalt arra, hogy nem hagyjuk magunkat gyarmatosítani.)

Az EU egyesülése során lemondott arról, hogy a nemzeti érdekek versenyében kulturális terjeszkedést hajtson végre, minden kulturális szimbolikus törekvéssel szemben fellép, és tulajdonképp ennek nevében hirdette meg a multikulturalizmus végét is. Ez alatt nem azt értette, hogy csak egy kultúra létezhet, a többségi keresztény, épp ellenkezőleg, sem az, sem pedig a kis feltörekvő bevándorolt kultúráknak nem lehet a továbbiakban előjogokat követelni. Nem etnikai, hanem funkcionális alapon akarja erősíteni a civil társadalmat. Úgy véli, sok és erős civil közösség nélkül nincs európai civilizáció. (A magyar kormány a civilek támogatásában viszont értelmetlen pénzelfolyást, sőt korrupciót látott, ezért a támogatást a civilek gazdasági teljesítményéhez kötötte. Van ebben logika, csak a Nyugat ebből sem ért semmit.)

A mai magyar „irányított demokrácia” – vagy bárhogy is hívjuk, lehetne éppen kulturális demokrácia – épp az Európa számára legfontosabb civilizációs vívmányokat vonja kétségbe. Innen nézve az EU minden aggodalma értelmet kaphat, minden hazánkra irányuló figyelme, a Barroso-levéltől a kötelezettségszegési eljárásokon keresztül egészen a pénzügyi fenyegetésekig. Az EU a civilizációját félti, míg a magyarok többsége azt gondolja, a franciák a vizeink, sőt az étkezési jegyek területén megszerzett üzleti pozícióikat, a bankok a pénzüket, a multik az extraproﬁtjukat védik. Arra kevesen gondolnak, hogy egyik sem zárja ki a másikat.

S végül a leglényegesebbről. Ha érthetnénk a minket körbevevő félreértéseket, mégis miért nem látunk a határainkon túl? Miért támogatja a többség azt a rendszert, amely csökkenti az egyén szabadságát? Miért nem ragaszkodunk kormányunkkal szemben a tárgyalásos döntéshozatalokhoz? Miért nem lép fel a többség az intézmények függetlenségéért? Miért tartjuk jogilag elfogadhatónak kormányunk hatalomgyakorlását? Ezekre a kérdésekre is adhatunk rossz válaszokat, mert gyaníthatóan nem a nyelvtudás hiánya az ok, hiszen a nyugati reakciókat a média közvetíti, a nyugati világ integráns részei vagyunk. Hasonlóképp nem a minket manipuláló vagy hiányos információkkal ellátó média a ludas, mert mindenkinek lehetősége van hozzájutni az információkhoz, a média meglehetősen plurális. Tény azonban, hogy a magyarok nem dolgozzák fel szisztematikusan a beérkező információkat. Nem a média nem dolgozza fel, hanem az egyén. Igen érdekes, hogy miért van ez így, gyanítom, egyébként azért,mert a magyar ember túlságosan elszigetelt, magára hagyott, nincsenek kisközösségi specializált véleményvezérei, akik ebben segítenék.

A magyarok fő problémája, hogy nem dolgozták bele magukat még igazán a közösségteremtésbe és a hatalom civil kontrolljába. Gyanítható, hogy a sok százezres szimpátia- és a tízezres kormánykritikus tüntető közt itt keresendő a lényegi szociológiai különbség. Az előbbi sok-sok egyén összeverődéséből, esetleg területi alapon történő csoportosulásából, utóbbi formálisabb érdekvédelmi, szakmai szervezetekhez tartozó emberek csoportjaiból állhat. Az utóbbi szerveződések már ellenőriznék, ellensúlyoznák a hatalmat, ha volnának olyan erősek és szervezettek, védenék a civilizáció során felépülő mechanizmusokat, míg az előbbi kulturális identitására büszke, és az alapján formálódik közös akarattá.

Az operaházi tüntetői létszám, ha kisebb is, gyorsan reagáló hadtest, tagjai tájékozottabbak, a szombati nagy kormánypárti tüntetés (békemenet) tagjai viszont kevésbé önszerveződő, lassabban mozduló egyének összeverődése, közös álláspontjuk, hogy Magyarországot bántják, függetlenségét sértik, és ezt igazságtalannak tartják. Saját tudásának igazáról mindkét tábor meg van győződve, s ha elemzésünk során nem tévedünk, nem a Fidesz-szimpatizánsok ütköznek itt a baloldaliakkal, hanem a kultúrát féltők a civilizációt féltőkkel.

A szerző szociológus