Miközben szombaton a Várban néhány százan azért tüntettek, hogy a gondolatlopáson ért Schmitt Pál ugyan ne égesse tovább az országot a barbár és idejétmúlt Nyugat előtt, a Duna túlpartján áradt a tömeg, hogy hitet tegyen az Orbán-kormány honvédő politikája mellett, miközben valószínűleg senkinek sem tűnt föl közülük, hogy a kabinet már kapitulált. 

Ha esetleg mégiscsak fölvillant volna valakinek, hogy a kormány politikája melletti békemenet kissé megkésett, akkor az odazúduló tömeg nem értelmezhető másként, mint hogy nem is a politikája, sokkal inkább Orbán Viktor mellett állnak ki az emberek. Orbán elkergetheti az IMF-et, majd öntudatosan visszahívhatja; csinálhat bármit, aki magyar, vele tart, vigyen bár az út a pokolba vagy a magasabb benzinár felé.

Ez rémisztő persze, mint ahogy az is, hogy lasszóval kergetik a tudósokat, akiknek azt kellene föltárniuk, Schmitt Pál a kétszázvalahány oldalas doktori disszertációjának vajon hány oldalát nem lopta valahonnan. Akárhonnan vizsgáljuk is azt, hogy miért nem akar önként senki szerepet vállalni ebben a feladatban, csak nyugtalanságra okot adó eredményre juthatunk. Van olyan olvasat, hogy egyetlen tudós sem akar részt venni egy olyan vizsgálatban, amely eleve azzal a céllal indul, hogy Schmitt Pált fölmentse, ami örvendezésre adhatna okot a tudóstársadalom morális tartására vonatkozóan, de ennek ellenére is fölvetne erkölcsi kérdéseket. Azt pedig, hogy talán csak a forrásmunkák feltüntetése tekinthető dr. Schmitt önálló szellemi alkotásának, senkinek sincs kedve kimondani, mert még tudományos pályafutása megtorpanna.

Ez nem is csak azzal válik rémisztő feltételezéssé, hogy a mi tudósaink így gondolkodnak, sokkal inkább azzal, hogy esetleg okkal gondolkodnak így, ami árnyalná a félelem természetrajzára vonatkozó újkori ismereteinket, noha ez a békemenet résztvevőit nyilvánvalóan kevéssé zavarja. Nem is, hiszen a Medián fölmérése szerint a többség úgy látja, hogy Schmitt Pál a plágium ellenére a posztján maradhat, ami vagy azt jelenti, hogy az államfőnek sikerült annyira leértékelnie a hivatalát, hogy most már minden mindegy, vagy azt, hogy nekünk rohadtul nem számít, lop-e az államfő, vagy sem, hazudik-e erről, vagy sem, ami azért lenne ijesztő, mert azt jelenti, hogy igazuk van a kormányfő mellett demonstrálóknak: ma Orbán Viktor azt tesz Magyarországon és Magyarországgal, amit akar.

Megtarthatja Schmitt Pált és azt a Hoffmann Rózsát is, aki azt tanácsolta az évekig jogásznak vagy esetleg más, most szitokszóval illetett szakmára készülő és hoppon maradó diáknak, hogy „az emberi elme azért eléggé univerzális, nem nagyon hiszek abban, hogy a tehetség csak egyoldalú, sokan átmehetnek másik pályára”.

Ami az emberi elme univerzalitására vonatkozó kitételt illeti, a békemenetben vonulóknak is érdemes volna elgondolkodniuk azon, hogy valóban a Nyugat rontott-e Magyarországra.