Az 1991. évi VIII. törvény értelmében a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepei: március 15., augusztus 20., október 23. Augusztus 20. egyben állami ünnep is. Valamennyi nemzeti ünnepünk munkaszüneti nap. A meghatározó kormánypárt egyik közismert és nagy tekintélyű képviselő asszonya önálló képviselői indítvány (benyújtva: 2011. december 9. napján, T/5204. számon) keretében javasolta: a jövőben január 9. is legyen nemzeti ünnep, a Szent Korona ünnepe.

Indokolás (teljes szöveg): „Magyarország Alaptörvénye a 2011. évben Húsvét Hétfőjén került elfogadásra. Egy új időszámítás kezdete lesz az Alaptörvény hatályba lépésének napja, 2012. január 1-je. Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás fejezete így fogalmaz: »Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.« Ezt a hitvallást, ezt az egységet hivatott erősíteni a Szent Korona ünnepének a Javaslat szerinti kinyilvánítása, és törvényben való elfogadása.”

Az indokolásból a dátumválasztás tekintetében okosabb nem lettem, így elgondolkodtam: vajon január 9. ünnepnapként való megjelölése miként juthatott az indítványt benyújtó képviselő eszébe? Próbáltam megfejteni az időpont, a nap választását, de sokra nem jutottam. Ötleteltem egy sort, de eredménytelenül: az új alaptörvényt a 2011. évben az Országgyűlés húsvéthétfőn fogadta el, de a Szent Koronára való megemlékezés ezen a napon nem igazán lehet sikeres. Egész biztos, hogy az indítványt tevő nem is gondolt – nem is gondolhatott – az évfordulóra.

A később szentté avatott István király fejére 1000. december 25-én helyezték a koronát, amely nem azonos a későbbi Szent Koronával. December 25. napjából egyébként is nehéz lenne nemzeti ünnepet fabrikálni, főként annak ismeretében, hogy a „rendes” István névnapokat ugyanezen hónap 26. napján tartjuk. Ez sem reális választás.

Az alaptörvény 2012. január 1-jén lép hatályba, legyen hát január 1. a nevezetes nap! Csak az a baj, hogy az új év első napja több szempontból nem alkalmas a fennkölt megemlékezésre. Negyedik verzió: 1945-ben a Szent Korona az Amerikai Egyesült Államok őrizetébe került, és több mint három évtized után tért haza. Cyrus Vance, az USA akkori külügyminisztere 1978. január 6-án Budapesten adta vissza a magyar állam képviselőinek a híres fej ékszert. Tehát vízkeresztkor és nem január 9-én! Egy nemzeti ünnep, egy fordulónap esetében nem elegáns három napot „késni”, mégis úgy hiszem, hogy ez az aktus és ez a dátum járhatott képviselő asszony fejében, mikor indítványát elkészítette.

Az én véleményem szerint viszont augusztus 20-ra nyugodt szívvel és tiszta lelkiismerettel ráfűzhető lenne a Szent Korona ünnepének nemes gondolata, mivel e jeles nap államalapító Szent István ünnepe és nemzeti (állami) ünnep. Első koronás királyunk meghatározó személyiségének és országunk sorsát alakító tevékenységének jelentőségét tovább erősítené, ha a Szent Koronára való megemlékezés beépülne a nyár végi ünnepségsorozatba. Az előbb leírtakra is figyelemmel: ha január 9. „törvényerőre” emelkedik, akkor az eddigi logika szerint –mármint, hogy a nemzeti ünnep egyben munkaszüneti nap is – újabb nappal csökken az éves munkaidőalap, ezzel a nemzetgazdaság érdekei jelentősen sérülnek. Az ország mostani helyzetében nem a munka szüneteltetésére, hanem munka végzésére van igény. Az értékes munkaidőalap és a munkahelyek védelmét kell(enne) előtérbe helyezni és nem a munkaszüneti napok gyarapítását.

Gondoljanak csak a teljesítmény nélküli munkabérfizetésekre, az állami és önkormányzati hivatalok, bankok, egészségügyi és oktatási intézmények, valamint a kiskereskedelmi boltok stb. zárva tartására vagy arra, hogy az újonnan bevezetésre javasolt ünnep tovább nehezítené az éves rendes szabadságok kiadását. A fentieken túl számolni kell azzal is, hogy nemzetgazdasági szinten egy elveszett munkanap százmilliárd forintot meghaladó GDP-kiesést jelent. Egyszóval: semmi nem indokolja újabb fizetett munkaszüneti nap bevezetését.

És még valami: a munkaszüneti napokat a munka törvénykönyve (Mt.) tartalmazza. A közeli hetekben fogadta el az Országgyűlés a 2012. július 1. napján hatályba lépő normát. Igen szerencsétlenül mutatna, ha a Szent Korona ünnep apropóján meg kellene nyitni a már elfogadott törvényt és a korrekcióval kapcsolatos parlamenti vitát. Háttér-információként tudni kell: hosszú és kimerítő egyeztetéseket folytattunk szakszervezeti és kormányzati tárgyaló partnereinkkel az alapszabadság, valamint a pót- és rendkívüli szabadságnapok mértékéről, rendszeréről. Szakmai előterjesztésként megjelent – indokolhatóan – a fizetett szabadságnapok csökkentésének igénye. Nagy biztonsággal mondható, hogy a gazdaság fejlettségéhez viszonyítva hazánkban magas a fizetett szabadságnapok száma, mégis azt az álláspontot képviselték a munkaadói szövetségek – köztük a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) – is, hogy ne csökkentsük a munkavállalók szabadságnapjainak számát. Ne, mert „szerzett” jogként élik meg az érintettek milliói, ne, mert „többe kerül a leves, mint a hús”, ráadásul az eredeti –redukáló jellegű – javaslat a 30–40 év közötti, kisgyermeket vállaló és nevelő korcsoportot érintette volna hátrányos módon. Szerintem racionális és korrekt megállapodás volt, hogy alapvetően nem „piszkáltuk” meg a szabadságolási rendszert, mérlegelve az esetleges változtatás összes előnyét és hátrányát.

A vita során a VOSZ képviseletében jeleztem, hogy elfogadható és támogatható részünkről a jelenlegi szabadságolási rendszer fő szabályainak fenntartása, de azt is több alkalommal és félre nem érthetően hangsúlyoztam: álláspontunk/álláspontom szerint belátható időn belül a munkaszüneti napok száma nem emelkedhet Magyarországon, mivel nincs meg annak gazdasági alapja. Garanciát értelemszerűen nem várhattam, de támogatást, egyetértő véleményt igen: kértem és kaptam is.

Kutyafuttában, internetes lexikonban megnéztem a képviselői indítványban kitűzött január 9-i napot, annak honi jelentőségét. Történelmi vonatkozásban sem az alaptörvényhez, sem a Szent Koronához, sem pedig államalapító királyunkhoz fűződő eseményt, adatot nem találtam, amely indokolhatná a képviselő asszony által ajánlott dátumot. Viszont ezen a napon született Simone de Beauvoir francia írónő (1908-ban), Joan Baez amerikai énekesnő, zeneszerző (1941-ben), Dés László magyar zeneszerző, előadóművész (1954-ben). Január 9. jeles nap egy kis közép-amerikai országban, ez ott a mártírok napja. A Panamai Köztársaságban.

Javaslom, hogy Magyarország államalapító királyára, a nemzet egységére és az azt szimbolizáló Szent Koronára – az 1991 óta nemzeti ünnepként, 1891 óta munkaszüneti napként nyilvántartott – augusztus 20. napján emlékezzen.

A szerző a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára