Nyakig a bóvliban
Megszállottként mormoghatja ugyan Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője, hogy a bóvli nem a valós gazdasági folyamatokról, hanem jóval inkább az euró válságáról szól, mondhatja a minisztériuma neve mögé búvó Matolcsy György, hogy Magyarország az unió elleni pénzügyi támadások szenvedő alanya, hogy nem rólunk szól a történet, hanem a dollárövezet erősödésében és az euró zóna gyengítésében érdekelt piaci szereplők nyomásgyakorlásáról, szakadékban vagyunk. A nyomásgyakorlás mindenesetre biztos talajra támaszkodik, hiszen az S & P hitelminősítő azt veti a kormány szemére, hogy a gazdaságpolitikájából hiányzik az előreláthatóság.
„Magyarország kikerült a függő viszonyból az Európai Unióhoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz képest. Saját lábunkon állunk... nem további nemzetközi hitelekből, hanem a nemzetközi pénzpiacon felvett hitelekből finanszírozzuk Magyarországot” – ismételgette a kormányfő alig néhány hete. Ezzel szemben: az országot képtelen a szabad piacról finanszírozni, ezért még jobban függünk az uniótól és az IMF-től, mint valaha. Sőt: „könyörögni” kellene nekik, hogy még jobban függhessünk tőlük, hogy ne kényszerüljünk a megfizethetetlenül magas kamatra adott szabad piaci hitelekre.
Tudathasadásos az állapot, mert a „könyörgés” viszont nem megy a kormányfőnek. Nem is mehet, mert akkor le kellene mondania az Európai Unió közepén, a polgári demokráciák általa vizionált haláltusájában mintaként kínált, mint mondja, intézményeiben már kiépült, beüzemelés előtt álló autoriter államáról. Ennek gazdasági stabilitását ismét a parlamenti demokráciákkal pénzeltetné. Az Európai Unió mind láthatóbban púp a kormányfő hátán. Szabadulna tőle, de nem tud, és semmi jele, hogy e szabadságharchoz szövetségest találna. Lengyelországtól Szerbiáig mindenki a haldokló Nyugat centrumába igyekszik, s nem akad társ még a „keleti szél” országai között sem. Így áll tehát az orbáni „tárgyalási alkupozíció”, amelyre az uniós közösség – későn ébredve, de erős amerikai hátszéllel – Barroso bizottsági elnök ultimátumával válaszolt.
Csaknem kétharmados az esély rá, hogy Magyarország megállapodik az IMF-fel és az EU-val – mondják a mindenre fogadó britek. Mi történhet? Legfeljebb az elemzők vesztenek, oszt’ jó napot. Amire van esély, hiszen a hitelminősítők korábban azt ígérték, megvárják az IMF-tárgyalások végét. Ám, az előkészítő delegáció lemondva aperitifet, vacsorát, szállást, átíratott jegyekkel elrepült. A nyitott ügyekben tehát nincs előrelépés, vonta meg erre a vállát az S & P, és kimondta a bóvlit. Az ország még néhány hónapig tarthatja magát, utána a Magyar Nemzeti Bank tartalékainak felélésével végleg kiírhatja magát Európából. Akkor megtapasztaljuk, milyen az élet az orbáni szakadék mélyén. Ha ott is megjelenik az IMF, lesz ok előre köszönni.