Egy: nemzeti szuverenitás csak akkor van, ha határon túli magyarság nincs. Szuverenitása államnak lehet. Ha Magyarország állampolgárainak összességét tekintjük magyarnak, és például Szlovákia állampolgárainak összességét szlováknak, akkor van magyar (és szlovák) nemzeti szuverenitás, de akkor nincs szlovákiai magyarság, csak magyarul beszélő szlovákok vannak. Lehet választani.

Kettő: amekkora szuverenitást követel egy ország magának, annyi szuverenitást ismer el másoknak. Ha Magyarország az állampolgárságot a nemzethez köti, és azt mondja, hogy neki joga van nemzeti alapon állampolgárságot osztogatni mindenféle egyeztetés nélkül, mert ez a szuverenitásának a része, és ebbe senki nem ugathat bele, akkor azt mondja, hogy Szlovákiának szintén joga van ugyanilyen alapon, a nemzetet és az állampolgárságot egymáshoz rendelve megfosztani az állampolgárságuktól Szlovákia azon polgárait, akik a magyar állampolgárság kérelmezésével kinyilvánították, hogy nem a szlovák nemzethez tartoznak.

A határon túli magyarság jogainak biztosítása jelentős részben a „nemzeti” (állami) szuverenitás korlátozhatóságán múlik. Miután a nemzetiségi jogokat és egyenrangúságot biztosító nemzetközi normák a „nemzeti” (állami) szuverenitást csonkítják.

Három: minden ország életét alapvetően meghatározza, hogy milyen társadalmi rendszerben él. Államból sok van, rendszerből kevés, az esetek túlnyomó többségében történelmileg meghatározott, hogy milyen rendszerben élhet egy ország. Magyarország esetében ez ezer éve így van. A rendszerváltásig nem volt elég szuverenitása ahhoz, hogy a polgári demokráciát válassza, remélhetőleg most sem lesz elég szuverenitása ahhoz, hogy elveszítse.

Négy: miután a világnak vannak súlyos közös bajai, a világkormányzásnak vannak súlyos feladatai. Ezek megoldásában Magyarország (is) elementárisan érdekelt, mert máskülönben Magyarország sem maradhat élhető hely és működőképes ország. A világkormányzás a „nemzeti” (állami) szuverenitások alapvető korlátozását jelenti. A világkormányzás mai formái (ENSZ, EU, NATO, dohai, kiotói folyamat stb.) a régieknél (a birodalmaknál, gyarmatbirodalmaknál és világegyházaknál) demokratikusabbak, bonyolultabbak, és a hatékonyságuk fölöttébb kétes.

Nagyon is kétséges hogy alkalmasak-e az életfeltételek fenntartására a bolygón, a milliárdokat állati létben tartó tengernyi nyomor enyhítésére (melyben az emberiség egyre kisebb töredékét befogadó jóléti szigetek fenntartása lehetetlenné válik), a világot veszélyeztető nukleáris terror elhárítására, a globális világgazdaság és pénzügyi rendszer működőképességének biztosítására.

Jövőtlen világban a magyarságnak nincs jövője. Akit a magyarság jövője jobban izgat, mint a jelen hatalmi viszonyai, az a világ sorsán belül nézi a magyarságét, s a világ kormányozhatósága jobban izgatja, mint a „nemzeti” (állami) szuverenitások terjedelme.

A magyarság első számú sorskérdése a világ sorsának a kérdése. Ezt a tényt a magyar nyelvű közélet tematikai arányai, hogy finoman fogalmazzunk, nem tükrözik. De sajnos ez sem magyar sajátosság.