A hagyaték

Sosem volt az ő háborúja, a Fehér Házba költözve megörökölte az elődjétől. A George W. Bush által Barack Obamára testált iraki hagyaték több mint súlyos: csaknem 4500 halott amerikai katona, 30 ezer sebesült, legalább ezermilliárd dollárnyi kiadás.

Iraki oldalról nézve még sokkal tragikusabb a kép. Az egymilliót is elérheti azoknak a száma, akik életüket vesztették a 2003-as amerikai-brit vezetésű intervenció kezdete óta. Szintén egymillióra teszik a külföldre menekültek számát. Szaddám Huszein kétségkívül a múlté – egy diktátorral kevesebb, no de milyen áron! A kőolaj-kitermelés lassan eléri ugyan a nyugati beavatkozás előtti szintet, békéről, stabilitásról azonban Irak kapcsán nehezen lehet beszélni.

Most, amikor az utolsó amerikai harcoló alakulat is elhagyta a stratégiailag fontos országot, bizarr Obamától azt hallani, hogy Irak „a demokrácia világítótornya”. Amit az Egyesült Államok hadserege maga mögött hagy, nem követendő modell a 2011-es arab tavaszban az utcára vonuló, demokráciát, a javak igazságosabb elosztását követelő tömegek számára. Irak sokak szemében nem más, mint romhalmaz. A szétesés szélén imbolygó országban a több mint nyolcévnyi amerikai gondoskodás után az alapvető közszolgáltatások sem működnek. A biztonsági erők sem állnak a helyzet magaslatán. Teherán befolyása a szociális-vallási feszültségekkel párhuzamosan egyre nő, miközben a síita–szunnita szembenállást az iráni–szaúdi rivalizálás is szítja.

Amerika és szövetségesei a 2003-as intervenciót nem azzal indokolták, hogy meg kell dönteni a népnyúzó Szaddámot. A szeptember 11-i terrormerényletek és az al-Kaida „berobbanása” után Bushék úgy gondolták, hogy Irak alkalmas a demokráciaexport kísérletére. Amerika „jó birodalomként” jelenhet meg a térségben, ahol egy Nyugat-barát rendszer hídfőállásként is szolgálhat a régió feltörekvő, atomhatalmi ambíciókat dédelgető hatalmával, Iránnal szemben.

Nos, a „jó birodalomból” nem lett semmi, az arab tavaszt sem Irak példája inspirálta. Amerikában Irak ma lezárt fejezetnek számít, kivéve persze az elesett és megnyomorodott katonák családjait. A 2012-es elnökválasztási kampányban Obama számára erős érvként szolgálhat, hogy hazahozta a csapatokat – s ezt szeretné felmutatni Afganisztán esetében is. Amerika persze katonailag – már csak a Bahreinben állomásozó 5. flotta révén is – marad a labilis térségben, amely Irán felemelkedésével még sok kellemetlen fordulatot tartogat. Itt, Európában pedig érdemes figyelni az amerikai stratégiai gondolkodásban zajló fordulatra, amely a költségvetési megszorítások mellett az iraki és az afganisztáni „túlnyújtózkodás” következménye. Már a líbiai légi háború esetében látható volt, hogy az USA inkább a háttérben maradt, a vezetést átengedte a katonai intervenciós képességekben jóval lemaradó briteknek és franciáknak. A Közel-Kelet fontos, de az Egyesült Államok a XXI. században másfelé néz. Befelé meg tőlük nyugatra, a Csendes-óceán térsége felé.

Zászlóátadás. Karácsonyra az egykori erők töredéke marad Irakban
Members of the 1st cavalry 1st Brigade Special Troops Battalion fold the U.S. flag during a handover ceremony of Camp Kalsu to the Iraqi army, south of Baghdad December 11, 2011. REUTERS/Saad Shalash (IRAQ - Tags: CONFLICT MILITARY)
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.