Tisztelt Horváth Gábor úr!

A Jel című cikk elolvasása után csalódottság maradt bennem. A cikk elején megemlíti, hogy ezeken a hasábokon inkább kritizálni szokás, mint dicsérni. A dicséret viszont úgy tünteti fel a kormány intézkedéseit, mintha most már tényleg rendben lenne minden.

Ez pedig távolról sem igaz. Jó lett volna egy-két mondatot írni például arról, hogy micsoda „reformoknak” néznek elébe a fogyatékosok, azon belül a siketek... Amikor életerős, egészséges fiataloknak sincs munkájuk, akkor kilökik a fogyatékosokat a munkaerőpiacra, és nem segítenek nekik abban, hogy a munkaerőpiacon a hátrányos helyzetüket ellensúlyozhassák valamivel. A jelbeszéd elismerésével még nem tudnak megélni, főleg most, hogy sorra fogják elveszíteni el a járadékukat, rokkantnyugdíjukat, és nem kapnak támogatást, hogy munkához jussanak.

Ezt hiányoltam a cikkből, amely egyébként korrekten meg volt írva, csak csonkán maradt érzésem szerint. A fogyatékosok, és ezen belül a siketek napról napra súlyosbodó problémái megérdemelnének legalább akkora cikket, mint a mostani, egyébként igaz és jó dicsérő cikk.

Tisztelettel: Fenyves Tamás, egy egyetemet végzett hallássérült mérnök, rokkantnyugdíjas, akit a kora miatt már nem érint a megélhetést elvenni szándékozó felülvizsgálat.