Szemere Katalin a tapasztalt újságíró alaposságával járt utána annak, hogy mi is történt Christoph von Dohnányi budapesti fellépésének lemondását követően. 

A cikkből az derül ki, hogy az általam a Heti Válasz novemberi első számában Dohnányi 3.0 címen megjelent publicisztikában leírt állítás azzal kapcsolatban, hogy a beugró Ion Marin román karmestert ki és hogy próbálta lebeszélni a budapesti fellépésről, minden alapot nélkülöz. Köszönöm Szemere Katalinnak, hogy felhívta a Népszabadság olvasóinak figyelmét a Heti Válaszban megjelent írásomra, ami a fent említettnél sokkal fontosabb megállapításokat is tartalmaz. Legalább ennyi haszna volt annak, hogy 2007 nyarán én magam ismertettem össze Dohnányi maestrót a Népszabadság újságírójával.

Ugyanakkor talán épp ennek az egykori gesztusnak apró viszonzásaként megtisztelt volna, hogy a tapasztalt újságíró alaposságával nemcsak Marin maestro ügynökét, hanem engem is felhív a teljes igazság kiderítése érdekében. Akkor ugyanis elmondtam volna neki, hogy nekem maga Ion Marin mondta tanú jelenlétében, hogy ki és milyen tartalommal hívta fel Budapestről azt követően, hogy beugrásának híre ment. Lehet, hogy a Bolgár György műsorában általam említett fenyegetés helyett csak intésről volt szó, de arról bizonyosan.

Ha bárki elolvassa a Heti Válaszban megjelent írásomat, megértheti annak kiegyensúlyozott érvelését, melynek lényege, hogy a kultúrharcos hevület, bármely oldalon bukkanjon is fel, a magyar kultúra ügyének és az egész ország tekintélyének csak károkat okozhat. Ezért nem írom le most sem, hogy mely intézmény immáron nyugdíjas igazgatója hívta fel a beugró karmestert. Ettől persze még a történet nem lesz szebb, de talán hihetővé válik, hogy nekem végképp semmilyen érdekem nem fűződik ahhoz, hogy hamis információkkal traktáljam a kultúrára fogékony olvasókat.