Először még azt hihettük, lelkesen hisz abban, amit mond. Aztán azt kérdeztük: tényleg hisz abban, amit mond? Most meg állítjuk: nem hihet abban, amit mond!

Azt mondja, nincs rá szükség, hogy a kormány készenlétihitel-megállapodást kössön a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), mert nem az a gazdaságpolitika van most, mi a pénzpiacokról finanszírozzuk magunkat, és Magyarország képes arra, hogy a saját lábán álljon. Mert tavaly nagy gazdaságpolitikai vita volt erről, és akkor úgy döntöttek, nem akarják, hogy Magyarország nemzetközi pénzügyi szervezetek jóakaratától függjön. Nem akartuk, hogy külföldről bármilyen nemzetközi pénzügyi szervezet diktálja a magyar kormánynak az intézkedéseket, és kényszerítsen megszorításokat a magyar kormányra. Akkor a hiteles, átlátható gazdaságpolitika mellett döntöttek, hogy a pénzpiacokról finanszírozhassuk az országot.

És ez így is lett, amit mutat: 2004 óta először sikerül három százalék alá csökkenteni az államháztartás hiányát Magyarországon. Sikerült. A magánnyugdíjkassza lenyúlásával. Lassan teljesíthetetlen országkockázati felárral. Bóvli ország határán, gyakorlatilag gazdasági növekedés nélkül. Olyan mértékű, átszervezéseknek álcázott megszorításokkal, amelyeket az IMF-nél durvább, kegyetlenebb, mert politikai szempontokat nem, csupán a kőkemény anyagi feltételeket diktáló piac szerint kell végrehajtani.

Elég az agitpropból! Tegnap már alig kellettek a befektetőknek a magyar állampapírok, az euró árfolyama pedig közel járt a 318 forinthoz.