Lafontaine tartományi (Saar-vidék) miniszterelnök volt, majd a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke és a Schröder-kormány pénzügyminisztere. Egyszersmind az SPD balszárnyának szóvivője. Még meg sem melegedett a miniszteri székben (1999), amikor lemondott, nem csak a miniszterségről, a pártelnökségről is. Látta, hogy a Blair ihlette Schröder-vonal hová visz: balról a centrum felé. Ítélete rövid volt, de vastag: az SPD „elárulta” önnön munkásbázisát, a kormány adót csökkent és jóléti juttatásokat nyírbál meg, amihez ő nem asszisztál.

Gyurcsány ugyancsak nagyon jómódú emberként, mint Lafontaine, feltornázta magát a politika legmagasabb régióiba, de az ő baja egészen más volt, mint Lafontaine-é. Ő éppen, hogy a centrumot célozta, célozza meg, egy egészen friss interjúja szerint „nyitott baloldali polgári demokrata pártot” szeretne látni a mai MSZP helyén. Éppen abba az irányba tájékozódik, amit Lafontaine elvetendőnek vélt.

Lafontaine, amikor végképp szakított pártjával (2005), a német baloldalon talált magának – roppant sikerrel – szövetségeseket (kiábrándult szocdemeket, szakszervezeti funkcionáriusokat, volt NDK-s állampárti szavazókat), miközben Gyurcsány kiábrándult konzervatívokat, MDF- és SZDSZ-maradványokat gyűjtene maga köré. Hová is? Egy új pártba. Lafontaine stratégiája nagyon sikeresen működött. Németországban komoly politikai súllyal bíró tényezővé vált a Balpárt (Linke), melynek ő az élére tudott állni.

Ha Gyurcsány teljesítményében utánozni akarná Lafontaine-t, akkor neki egy nevében „bal-”, tartalmában azonban középjobb pártot kéne létrehoznia, éspedig a Fidesz demokratikus alternatívájaként. Egy ilyen vállalkozásnak azonban még a rügyei is alig látszanak.

Tagadhatatlan: Magyarországon létezik a politikai elitnek egy olyan fele, amelyik nyitott demokrata polgári pártban gondolkodik („baloldali” jelző nélkül), de én történetesen nem látom a szervezeti oldalát egy új tömörülésnek. Azt látom, hogy Gyurcsány önnön pártelitjét megélhetési politikusok gyülekezetének látja, amelytől szabadulni kell, kéne, de hol az a támasz, amelyik ebben segítené őt?

Lafontaine-nek ott volt a szervezett keletnémet baloldal (az NSZEP utódpártja), meg ott voltak, kevésbé szervezetten, a szocdemek által fölvállalt „neolib” gazdaságpolitika nyugati kárvallottjai, de Gyurcsánynak nincs készen vett hátországa.

P. S. Egy idő után a Linke tehernek kezdte érezni Lafontaine-t. Ő tudniillik, mint dezertőr, tehertétele egy szocdem-Linke együttműködésnek. Gondol erre Gyurcsány?