Az izraeliek és palesztinok közötti kapcsolatban létezik egy ilyen igazság: a békét kizárólag úgy lehet elérni, illetve fenntartani, ha a két fél arról közösen egyezik meg, közvetlen tárgyalásokon keresztül.

A feleknek tárgyalniuk kell a köztük lévő problémák megoldásáról. Semmilyen más módja nincs annak, hogy mindkét oldal követelései teljesüljenek, hogy mindkét oldal számára elfogadható megállapodás születhessék, még akkor is, ha egy ilyen egyezmény nem felel meg minden egyes elvárásnak. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a palesztinok ezt az igazságot figyelmen kívül kívánják hagyni, és azt kérik az ENSZ-től, fogadja el Egyoldalú Függetlenségi Kiáltványukat.

Nem meglepő, hogy a palesztinok az ENSZ-hez fordultak. Amikor 2009-ben az USA-ban új kormány került hatalomra, a palesztin hatóság nem rejtette véka alá azon reményét, hogy Amerika majd arra kényszeríti Izraelt, fogadja el a palesztinok összes követelését. Amikor a terv kudarcba fulladt, új stratégiát választottak – innentől fogva majd az ENSZ presszionálja Izraelt. A két terv között az volt a hasonlóság, hogy mindkét esetben elkerülték a közvetlen tárgyalásokat. Sőt a palesztin oldal már két és fél éve kerüli a komoly párbeszédet Izraellel. A történelemből tudjuk, hogy egy harmadik fél sosem lenne képes olyan feltételeket szabni, amelyek elfogadhatóak a tárgyalófelek számára. A békét nem lehet kikényszeríteni. Ennek ellenére, azáltal, hogy az ENSZ-hez fordultak a palesztin állam eme korai elismerésének érdekében, a palesztinok saját maximalista feltételeiket próbálják áterőltetni, ezzel kikerülve az egész tárgyalási folyamatot, amely önmagában jelentené a béke egyetlen reális elérési módját.

A palesztinok jelenlegi ENSZ-ben tett lépéseinek támogatásával csak az érhető el, hogy vezetőségük igazoltnak látja majd azt az elképzelést, hogy a békéhez nincs szükség tárgyalásra. Ezzel érvénytelenítjük a kompromisszum követelményét a palesztinok oldaláról, amikor erre mindkét fél részéről szükség lenne. Legveszélyesebb eredménye ugyanakkor az lesz, hogy a palesztinok úgy érzik majd, magát a békefolyamatot kerülhetik ki.

Izrael már több engedményt is tett a béke érdekében. A jelenlegi kormány az előző kabinetek példáját követve elfogadta, hogy a megoldás a két állam lenne a két nép számára, amelyek egymás mellett élnének békében és biztonságban.

A közszájon forgó elméletekkel ellentétben a jelenlegi nézeteltérés az ENSZ-ben nem arról szól, legyen-e palesztin állam. Sokkal inkább a cél elérésének módját vitatják. Egyszerűen kiáltsa ki az ENSZ, vagy inkább egyezzenek meg róla a felek?

Egyértelmű, hogy semmilyen ENSZ-határozat nem oldhatja meg a nagyobb kérdéseket. Jeruzsálem kérdése például, vagy a biztonsági, határ menti és menekültekkel kapcsolatos problémák, illetve az elismerés és vízszolgáltatás mind olyan gond, amelyről csak azok dönthetnek, akiknek jövőjét a kérdésekre adott válaszok befolyásolják majd.

Minden jövőbeni tárgyalást is negatívan érint majd egy hirtelen jött ENSZ-határozat. A már meglévő bilaterális békemegállapodások a palesztinok és az izraeliek között – kifejezett hangsúllyal az átmeneti megállapodásra – határozottan megtiltanak minden olyan egyoldalú lépést a felek részéről, amely megváltoztatná Ciszjordánia vagy a Gázai övezet státuszát egy végleges békemegállapodás hiányában. Izraeltől nem várhatja el senki, hogy megbízzék bármilyen jövőbeni megállapodásban, amennyiben a már meglévő egyezményeket a palesztin oldal ilyen egyértelműen rúgja fel. Sőt mi több, az ENSZ-nek nem szabadna hagynia, hogy meglévő megállapodások megszegésére, vagy a már elfogadott közel-keleti béketárgyalások keretrendszerének felborítására használják fel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242., 338. és 1850. határozata, illetve a kvartett kijelentései (amelyeknek az ENSZ is részese) mind közösen elért megoldást követelnek a konfliktus befejezésére, illetve minden egyoldalú lépést elutasítanak.

Emellett ott vannak még a Ciszjordániában feltehetően bekövetkezendő események is. A palesztin hatóság hatalmas tüntetéseket szervez saját ENSZ-ben tett lépéseinek támogatására. Ha csak a közelmúlt eseményeit figyeljük a Közel-Keleten, akkor is egyértelműen láthatjuk, hogy a régióban milyen könnyen csap át egy-egy tömegtüntetés erőszakos eseménybe. A vérfürdőnek az esélyét csak még tovább erősíti majd a csalódás, amikor világossá válik, hogy egy ENSZ-kijelentésnek semmiféle hatása nem lesz az átlag palesztin ember életére.

Az egyoldalú lépések az ENSZ-ben nem fognak egy palesztin államhoz vezetni. A valóság inkább az, hogy egy ilyen egyoldalú függetlenségi kiáltvány sokkal távolabbivá teszi majd a valódi palesztin állam megalakulását. A Közel-Keletnek ebben a részében a valóság nem változik majd, csak annak politikai megjelenése – az viszont csak rosszabb lesz. A tárgyalásokat ismét kitolják, és a béke, amit Izrael annyira szeretne, pusztán álomkép marad. Akik, mint Magyarország a békét, és a két állam a két nép részére megoldást támogatják, el kell hogy utasítsák az ENSZ-ben tett egyoldalú lépéseket, és inkább arra kellene hogy felszólítsák a palesztin hatóságot, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz.

A szerző az Izraeli Állam budapesti nagykövete