belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
27. vasárnap

Török anti-áfium

Aczél Endre| Népszabadság| 2011. szeptember 19. |10 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

simonmondja | 2011. szeptember 20. | 05:57:43

A török példa feltűnése az arab tavaszban teljesen logikus irány.
Várható volt.
És sokkal jobb, mintha a fundamentalista vallási kormányzás felé fordulnának a mostani hatalmi vákumban.
Úgy értem, mindenkinek jobb. Nekünk is.
Én egy közel-keleti uniót is el tudok képzelni a jövőben, amelyik a törökök tapasztalatával sokkal hasonlóbb lesz az eu-hoz, mint bármi, amit eddig arrafelé, vagy akár iszlám országban összekalapáltak.
Ha Izrael ekkor légy lenne a levesben, az se nagyobb gond, mint ahogy eddig volt.

hontfia | 2011. szeptember 19. | 23:10:14

Egy Török-Egyiptomi katonai és kereskedelmi egyezség, igencsak felborítja a "megszokott" egyensúlyt!

Remélem végre a Palesztínok is elöbbre lépnek!

podo | 2011. szeptember 19. | 21:45:41

Erdogán felismerte, hogy az úgynevezett arab tavasz rendesen meggyengítette Egyiptomot, és Törökország megint a muszlim világ vezetője lehet - álmai szerint. Ennyi nem több. Török áfium most is, és nem ártana ezt Európában tudatosítani.

podo | 2011. szeptember 19. | 21:39:06

Hányingertkeltő talpnyalás ez a cikk.

csita | 2011. szeptember 19. | 16:58:13

Egyébként a cikk elején még nagyon szépen levezeti Erdogan köpenyeg fordítását, aztán pedig , a cikk végére már az izraeli politikát hibáztatja a megváltozott helyzetért. Annak ellenére jut el idáig, hogy az izraeli politika semmit se változott.

Nem egyedül MO. volt vesztese az I.VH-nak. Törökország is. A látványos fordulat semmi mást nem jelent, mint a régi dicsfény ujraélesztésére tett kísérletet.
Milyen szép lenne? Törökország új ura fehér lovon bevonul régi birodalmának elveszített tartományaiba.
Kiváló eszköz számára a palesztín-izraeli konfliktus. Ebből, ha a világ elég hülye, még sok hasznot tud kipréselni. Az persze még eldöntésre vár, hogy azok közűl, akik a kezére játszanak, ki cselekszik butaságból és ki politikai kalandor?
És ebben az egész játszmában mi Izrael felelőssége? Nyilvánvalóan semmi.

csita | 2011. szeptember 19. | 16:57:16

Legjobb tudomásom szerint a török "segély flotilla"kizárólag azzal a szándékkal kívánt látogatást tenni Gázában, hogy ezzel megtörje a blokádot. A hajó fedélzetére érkező izraeli katonákat lefegyverezték, bántalmazták, foglyul akarták ejteni.
Az ezt követó akcióban vesztette életét az akárhány terrorista, amivel kapcsolatban Izrael sajnálatát fejezte ki.
Természetesen a jog itt is Izrael oldalán áll.
Ön nem naiv, ne tehesse magát annak
Ha Izrael teljesíti a képtelen bocsánatkérési követelést az egyértelműen BEHÓDOLÁST jelent. Ez ma már nem szokás. Amikor még létezett az ottomán birodalom, akkor még létezett a BEHÓDOLÁS is. A szultán üzent, az áldozat választhatott.
Élet vagy halál?
Mit kíván Ön érzékeltetni velünk? Mit jelent az , hogy ők majd megbékülnek, ha Izrael változtat a politikáján.
Egyeztetve: mind a két ország bocsánat kérést követel a megbékélés fejében. Azaz tessék megalázkodni!
Ez tetszene Önnek? Ez Ön szerint (amúgy mellékesen) vezetne valahová? Tényleg ez a bajuk?

csita | 2011. szeptember 19. | 15:56:14

Legjobb tudomásom szerint a török "segély flotilla"kizárólag azzal a szándékkal kívánt látogatást tenni Gázában, hogy ezzel megtörje a blokádot. A hajó fedélzetére érkező izraeli katonákat lefegyverezték, bántalmazták, foglyul akarták ejteni.
Az ezt követó akcióban vesztette életét az akárhány terrorista, amivel kapcsolatban Izrael sajnálatát fejezte ki.
Természetesen a jog itt is Izrael oldalán áll.
Ön nem naiv, ne tehesse magát annak
Ha Izrael teljesíti a képtelen bocsánatkérési követelést az egyértelműen BEHÓDOLÁST jelent. Ez ma már nem szokás. Amikor még létezett az ottomán birodalom, akkor még létezett a BEHÓDOLÁS is. A szultán üzent, az áldozat választhatott.
Élet vagy halál?
Mit kíván Ön érzékeltetni velünk? Mit jelent az , hogy ők majd megbékülnek, ha Izrael változtat a politikáján.
Egyeztetve: mind a két ország bocsánat kérést követel a megbékélés fejében. Azaz tessék megalázkodni!
Ez tetszene Önnek? Ez Ön szerint (amúgy mellékesen) vezetne valahová? Tényleg ez a bajuk?

csita | 2011. szeptember 19. | 15:33:01

Aczél Úr!

Szeretném, ha megpróbálná: képes e bármiről úgy írni, hogy a sluszpoén ne egy Izrael ellenes nyílt/burkolt kirohanás legyen. Kötve hiszem.
Legjobb tudomásom szerint Egyiptom egy kicsit félrenézett, és ezzel lehetóvé tette a Hamasz számára a fegyverkezést, súlyosan megsértve ezzel az érvényes szerződéseket, veszedelmes helyzetbe hozva az egész Közel-Keletet.
Legjobb tudomásom szerint egyiptomi területról indították az izraeli éilati körzetében az utóbbi idők legsúlyosabb terrortámadását, aminek elhárítása során került sor az egyiptomi haderőt súlytó balesetre. Ezért Izrael sajnálkozását fejezte ki. Egyiptom nem. Pedig ebben az estben is nyilvánvaló a felelőssége.
Ön szerint mit kellene tennie Izraelnek, hogy "kíérdemelje" Egyiptom népének "bocsánatát"?
Folyt.köv.

akácfa | 2011. szeptember 19. | 10:51:44

Moderálási alapelvek- komment törölve -

lehar | 2011. szeptember 19. | 06:15:45

http://globlog.nolblog.hu/archives/2011/09/18/Erdogan_a_szupersztar/

HIRDETÉS

A római pápát szokták a hívek olyan reverenciával fogadni, aminőben Erdogan török miniszterelnöknek volt része a múlt héten az „arab tavasz” országaiban: Egyiptomban, Líbiában és Tunéziában. Noha a vendég hithű moszlim (illetve mérsékelt iszlamista), nem arab. Olyan ország szülötte, amely – még ottomán birodalomként – Észak-Afrika meghódítója volt, s maradt a XIX. századig. Az utóbbi évtizedekben azonban Törökországot az arab világ (a kurdok lakta szomszédságtól, Iraktól, Szíriától eltekintve) nem érdekelte: tagja lett a NATO-nak, barátja, katonai szövetségese Izraelnek, s térségi horizontja be is zárult.

Az évtizede kormányzó, az idén harmadszor újjáválasztott Erdogan – látván azonban, hogy hiába talpal az Európai Unió tagjelöltségéért – a dráma első felvonásában önnön moszlim és közel-keleti (nem európai) identitását kezdte hangsúlyozni, és szembefordult Izraellel. Mint a palesztin ügy és államiság fő NATO-pártfogója határozottan növelte népszerűségét az arab világban. Presztízsének fontos forrása e körben jelszava, mely szerint Izraelt, a Nyugat „elkényeztetett gyermekét” a palesztinok ellen elkövetett atrocitásokért móresre kell tanítani. Az Izraellel fenntartott katonai és kereskedelmi kapcsolatok befagyasztása, a diplomáciai viszony alacsony szintre szorítása – növelték hitelét.

Az „arab tavasz” a második felvonásban nagy lehetőséget kínált Törökországnak a hajdani befolyás fölélesztésére. Ankara pártfogásába vette a lázadókat, s ez az arabok szemében nagyságrenddel többet ért, mint a Nyugat rokonszenve, végtére is egy gazdaságilag majdnem „kínai módra” sikeres, 80 milliós moszlim országról van szó. Törökország a demokráciát és az iszlámot békésen élteti egymás mellett. Nem Irán és nem Szaúdi-Arábia. Nincs papi uralom és a nemzeti vagyonnal szabadon garázdálkodó családi monarchia. Törökország példakép lehet.

Erdogan észak-afrikai diadalútján egyáltalán nem állt ki a mindenütt esélyleső iszlamisták mellett, sőt arra biztatott, hogy Törökországhoz hasonlóan világias alkotmányt alkossanak maguknak, és működtessenek a vallásoktól egyforma távolságot tartó, de az egyén számára a vallás gyakorlásának korlátlan szabadságot nyújtó rendszert. Üzenete fontos volt, mert az iszlám törvénykezésben, a kvázi papi uralomban hívő emberek erősen nyomulnak az „arab tavasz” országaiban. Erdogan viszont az iszlamisták ellen fordult, mellesleg, aláírt egy szerződést az Egyesült Államokkal, hogy az iráni rakétafenyegetéssel szembeni radarrendszert beengedi a területére. Törökország NATO-hűsége rendíthetetlen, és ebbe belefér a palesztin államiság fenntartás nélküli (Amerika által ellenzett) támogatása és az Izrael-ellenesség is. Ők egyébként majd megbékülnek, ám ehhez Izraelnek változtatni kell a politikáján. Mert azért Egyiptomot és Törökországot nem veszíthetik el egyszerre.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    10 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS