Elsőként a külső ellenségre. Mint a miniszterelnök hétfői háborús beszédéből kiderült, ők arra szövetkeztek, hogy a magyarokról az utolsó bőrt is lenyúzzák. Ezek nagyon gonosz erők. Akkora a világ, mehettek volna bárhova, de ők direkt idejöttek, mert ez a legcsodálatosabb ország, ahol a romlatlan nép eddig nem ismerte a spekulációt, csak a kétkezi munkát. Ezt használták ki a cselszövők.

Bármennyire is tiltakoztak ellene az emberek, a hazánkat titokban megszálló bankárok rákényszerítették őket arra, hogy lakásbérlés helyett lakást vásároljanak, vagy kisebb lakás helyett nagyobbat vegyenek, hogy akaratuk ellenére hitelt vegyenek fel. Olyan mesteri volt a terv, hogy még a kormánypárti frakció tagjainak jó részét is eladósították, pedig oda csak nagyon okos emberek kerülhetnek.

Ezt már nem tűrhettük. Hát milyen nemzet az, amelynek parlamenti képviselőit fogva tartja az ellenség? Az első feladat, hogy őket kiszabadítsuk. Ezért olyan programot fogadunk el, amelyik kimenti a képviselőket a hiteleikből.

Amikor a honvédő élcsapat utolsó tagja is lerázta magáról frankalapú bilincsét, nekikezdhetünk a belső ellenség elleni harcnak is. Ilyenből is rengeteg van.

Itt vannak rögtön azok a hétköznapi munkavállalóknak tűnő árulók, akik üzletkötőként, elemzőként, titkárnőként pénzintézetekben dolgoznak. Ők mind részt vettek a magyarok elleni nemzetközi spekulációban, de most megbűnhődnek, mert a Nagy Képviselőmentő Csomag következtében megszüntetjük a munkahelyüket.

Aztán itt vannak a szocialisták, meg a nemzeti bank elnöke (a mostani, nem a korábbi). Őket rögtönítélő egypárti vizsgálóbizottság elé fogjuk állítani, mert nem tiltották be a devizahitelezést (ha megtették volna, biztos tiltakozunk, hogy elveszik az emberektől az otthonteremtés lehetőségét, de ez mindegy, mert nem azt kell figyelni, amit mondunk, hanem amit teszünk).

Mind közül a legsürgetőbb a segélyezettek móresre tanítása. Nekik nem adunk pénzt, csak ételjegyet, amint jeles elődünk a száműzött monoki polgármester kitalálta.

Valakiben ugyan felmerülhet, hogy mi köze a deviza- és adósságválság miatt meghirdetett országvédő harcnak a segélyezettek ellátási formájához, de mi tudjuk, nagyon is van köze. Minden háborúban szükség van a hétköznapokból ismert személyekre, aki mindenről tehet. A bankok személytelenek, a szocik már nem váltanak ki indulatokat. De meg kell érteni, hogy adósmentő programunkkal sem tudunk a képviselőkön kívül sokaknak segíteni, ezért valakiket utálni kell. Minket utáljanak? Akkor nem tudunk tovább harcolni a népért. A segélyezettek legyenek azok – ez a tökéletes választás.

Minden háborúnak vannak áldozatai. Csapataink harcban állnak – ellenük.

Orbán Viktor miniszterelnök tegnap a parlamentben FOTÓ: MÓRICZ SIMON