Orbán és a nyomorultak

Már nem csak mi gondoljuk úgy, hogy forró ősz vár a kormányra, tegnap a miniszterelnök is arra készítette fel a külképviselet-vezetőket, hogy nehéz, küzdelmekkel teli időszak áll a „szerencsétlen, nyomorult ország” előtt – ahogy Orbán érzékeltetni próbálta, miként vélekednek rólunk most a visegrádi államokban.

A gyurcsányi „kurva országból” tehát Orbán alatt nyomorultakká váltunk? Nem, nem váltunk azzá, csak Orbán ugyanarra a retorikai mezőre tévedt (?), ahol egykor Gyurcsány tépett le néhány szóvirágot. A régióban nem lettünk kivert kutyák, akibe mindenki belerúghat. Egy-két marás érkezik innen-onnan (legutóbb Gasparovic buta nyilatkozata), de ezek inkább ottani belpolitikai célokat szolgálnak.

A gazdasági helyzet miatt pedig végképp nem kell aggódva körbetekintenünk, a pénzügyeket illetően nemhogy a visegrádiaknak, de Európában szinte senkinek nincs oka öntömjénezésre. Szoros a mezőny, egy-két kivételtől eltekintve nincsenek nagy lemaradók (a görögök például azok) és a bolytól megszökők (azért német színekben látunk valakit).

Orbánéknak azonban sokat kell tenniük azért, hogy versenyben maradjunk. Először is maguk előtt kell tisztázniuk: tényleg gyökeres fordulatra van szükség, vagy elég egy-két jól irányzott pörölycsapás (mint a különadók) és megoldódnak a költségvetés gondjai.

Egyértelműnek látszik, hogy a válság ingoványán a fideszes gazdaságpolitika – belső keresletösztönzés az adópolitikán keresztül, a szociális ellátások, a munkaerőpiac újratervezése, ráadásul mindez egy időben – nem tud stabilan működni. A feltételek ennek nem kedveznek. Talán majd néhány év múlva...

A már jobboldalról is mind inkább kivehető kritikai hangok azonban még nem jutottak el a fülekhez, vagy ha igen, inkább okvetetlenkedésnek, semmint jobbító szándékú véleménynek tekintik őket kormánykörökben.

Érdekes volt tegnap például Orbán okfejtése arról, hogy az uniós adórendszer gúzsba köt minket. Ezt az álláspontot a társasági adóalapok harmonizációs kísérletei kapcsán már ismertük, de arról még nem beszélt ilyen nyíltan magyar kormánytag, hogy gond lenne az áfarendszerrel, amely nem engedi meg a 25 százaléknál nagyobb mértéket. Orbán a luxuscikkekre akar még magasabb adót kivetni. Ez lenne a szolidaritási adó, ha már az szja-rendszerhez nem akarnak hozzányúlni?

Abból a szempontból mindegy is, hogy a luxusáfa bevezetése nem lenne rendszerszintű változtatás, a befolyó összeg kis lyukakat tán betömne, de közben máshol keletkeznek újak. Ha Orbánék görcsösen kitartanak az irányvonal mellett, foltozással telik el a ciklusból hátralévő idő.

Nem tudom, más hogy van vele, én nyomorultul érezném magam, ha így szerencsétlenkednénk végig a következő éveket.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.