Az Európai Unióban minden egyes munkavállalót megilleti a szabad mozgás joga, amely az EU alapvető szabadságjogainak egyike. A szabad munkavállalásnak az elmúlt 50 év folyamán egyértelmű pozitív hatása volt az európai gazdaságra, s ennek a jövőben is így kell maradnia. A más országokban történő munkavállalás új lehetőségeket kínál a polgárok számára, és ez különösen az „új tagállamokban” élők szempontjából fontos, akiknek életét az elmúlt időkben a legkülönbözőbb korlátozások szabályozták.

MARABU RAJZA

A legutóbbi bővítések óta számos jelentés is alátámasztja, hogy a keletről nyugat felé történő migrációs áramlás pozitívan hatott a régi tagállamokra, az úgynevezett EU-15-re. Az érkező munkavállalók nem szorították ki a hazai munkavállalókat, hanem az ún. munkaerő-piaci rések betöltéséhez járultak hozzá. A nyitott munkaerőpiac hozzájárult a be nem jelentett foglalkoztatás visszaszorításához, miközben mérséklődött a szociális dömpingtől való félelem is.

A korlátlan szabad munkaerőmozgás hosszú távú előnyeit mindenki elismeri, mégis a legtöbb országban a fokozatosság elvét követve jutottak el a munkaerőpiac megnyitásához. Általános formulaként került bevezetésre a 7 éves átmeneti időszak, amelyet egy új tagállam Európai Unióhoz való csatlakozásának időpontjától kezdődően kell számítani. Ezen időszak alatt a tagállamok kormányainak elegendő mozgásterük van arra, hogy gyorsítsák vagy éppen lassítsák ezt a folyamatot.

A csatlakozási szerződésben meghatározott szigorú feltételek mellett a tagállamoknak jogukban áll az is, hogy adott esetben újbóli korlátozásokat vezessenek be. E hétéves időszak alatt egy tagállam, amely már megnyitotta munkaerőpiacát az új tagállamok állampolgárai előtt, de munkaerőpiacán komoly zavarokat tapasztal, ideiglenes korlátozások újbóli bevezetését kérheti. Ilyenkor az Európai Bizottságnak kell megvizsgálnia és mérlegelnie, hogy a szabad mozgás biztosításától való visszalépés valóban indokolt-e.

A spanyol hatóságoktól érkezett ilyen megkeresésre augusztusban a bizottság azt a döntést hozta, hogy Spanyolország az újonnan érkező román munkavállalóknak az ország munkaerőpiacára való belépését 2012. december 31-ig korlátozhatja. E határozat meghozatalára a Spanyolországban előállt súlyos foglalkoztatási problémák miatt került sor. A kérelmet tényszerű bizonyítékok támasztják alá, amelyek beterjesztését a Romániával kötött csatlakozási szerződés írja elő.

Spanyolországban számottevően visszaesett a GDP (2008 és 2010 között 3,9%-kal), de ami itt most fontosabb: ennek következtében drasztikusan nőtt a munkanélküliség, az EU messze legmagasabb munkanélküliségi rátáját eredményezve (több mint 20% 2010 májusa óta). Minden ötödik európai munkanélkülit Spanyolországban regisztrálnak. Az ifjúsági munkanélküliség a 40%-ot is meghaladja, miközben Romániából is javarészt fiatalok érkeztek Spanyolországba. A Spanyolországban tartózkodó román állampolgárok számának folyamatos emelkedése, valamint a körükben tapasztalható nagyarányú munkanélküliség (körülbelül 30%) kihatással van arra, hogy Spanyolország mennyiben képes befogadni az újonnan érkező munkavállalókat.

A korlátozások valamennyi ágazatban és régióban érvényesek lesznek. Ezek azonban a spanyol munkaerőpiacon jelenleg már munkahellyel rendelkező román állampolgárokat nem fogják érinteni. E módosítások végrehajtását követően pedig Spanyolország még mindig nyitottabb lesz az új tagállamokból származó munkavállalók irányába, mint több más tagállam.

Spanyolország régóta nyitott, befogadó politikát folytatott a más országokból, így az új tagállamokból érkezőmunkavállalókkal kapcsolatban, amit a bizottság mindig is örömmel fogadott. A bizottság azonban megérti, hogy a jelen körülmények között – a drámai foglalkoztatási helyzetre és az igen összetett pénzügyi környezetre való tekintettel – a spanyol hatóságok ismét korlátozásokat kívánnak bevezetni. Ezek a korlátozások átmeneti jellegűek. A bizottság figyelemmel fogja kísérni a spanyolországi helyzetet, és módjában áll majd módosítani, illetve visszavonni a határozatot.

Miközben megértem azokat a tényezőket, amelyek alapján Spanyolország a fokozatosabb megközelítéshez való visszatérést kérelmezte, meg vagyok győződve arról, hogy a munkavállalók szabad mozgásának korlátozása nem megoldás az Európában tapasztalható nagyarányú munkanélküliség problémájára. A kormányoknak új munkalehetőségek teremtésére kell összpontosítaniuk, valamint az ifjúsági munkanélküliség leküzdésére, a munkaerőpiac szegmentáltságának megszüntetésére, az egész életen át tartó tanulás fejlesztésére, az iskolai lemorzsolódás csökkentésére és a szakképzés minőségének javítására.

Továbbra is arra buzdítom Spanyolországot, hogy hajtson végre reformokat munkaerőpiacán és javítsa a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeit. Az ott tapasztalható nehézségek azzal is összefüggenek, hogy a gazdasági fejlődésben túl nagy szerepet kapott néhány ágazat (például az ingatlanfejlesztés és az idegenforgalom), pedig a kiegyensúlyozottabb gazdaságpolitika a hosszú távon stabil foglalkoztatás fontos tényezője.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy jelentősebb erőfeszítéseket kell tenni Romániában is a foglalkoztatási lehetőségek javítására. A viszonylag alacsony munkanélküliségi ráták feltehetően félrevezették a romániai elemzőket és a politikai döntéshozókat a valós kihívások természetét és horderejét ille tően. Prioritásnak kell tekinteni a beruházások ösztönzését, de egyúttal a szegénység elleni küzdelmet is, erőfeszítéseket kell tenni az infrastruktúra és a szociális gazdaság fejlesztése terén egyaránt.

Az erőteljesebb munkahelyteremtés céljából mindkét országban – Spanyolországban ugyanúgy, mint Romániában – hatékonyabban kell felhasználni az uniós strukturális alapokból származó támogatásokat. Az EU-nak nemcsak elvárásai vannak, de támogatja is ezen országok intézkedéseit, amennyiben azok a gyakorlatban is megvalósulnak.Mindezekre szükség van a foglalkoztatási helyzet hosszú távú és érdemi javulásához.

Ez az írás megjelent az El Mundo című spanyol és a Romania Libera című román lapban is.

A szerző az EU foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős biztosa