Még áprilisban szóba került, hogy a végrehajtási költségeket a felére szállítsák le. A végrehajtói pálya manapság az országban talán a legjövedelmezőbb. A végrehajtók foggal-körömmel ragaszkodnak kiváltságaikhoz, lobbijuk rendkívül erős. Az adósságtömeg 20-30%-kal is csökkenthető lenne, ha a kormány le tudná törni a végrehajtói lobbit.

Egy átlagos 8 milliós ház végrehajtása, illetve árverése az összes költséggel együtt akár 1,5 millió forintra is rúghat. Ezért az irgalmatlan összegért a végrehajtó mindössze annyit tesz, hogy kikér egy adó- és értékbizonyítványt, összeállít egy árverési hirdetményt, az árverések számától függően árverési jegyzőkönyvet, esetleg egy elosztási tervet, és még van néhány kisebb adminisztrációs feladata. Ehhez képest a milliós nyereség nem értékarányos.

A leírtak nem azt jelentik, hogy lebecsüljük a végrehajtó munkáját, hiszen a végrehajtás az ország gazdasági életében és a pénzügyi fegyelem megteremtésében jelentős szerepet játszik, illetve felelősségük is nagy.

A végrehajtási jutalék 2%-ban történő maximálása lenne reális. Ezen felül az állam egyszeri kedvezményként könnyítést adhatna e költségekre.

A banki etikai kódex összeállításakor nagyon sok körülmény elkerülte a döntéshozók figyelmét. Ennek következménye, hogy a hitelszerződések manipulációja jelen pillanatban is nagy tételekben zajlik. Sem a kormány, sem a pénzügyi vezetés, sem a PSZÁF nem dolgozta ki azokat a működési normatívákat, amelyek ezeknek a manipulációknak gátat vetnének. A bankok kényük-kedvük szerint irányítják az eseményeket, tekintet nélkül az ügyfél mint üzleti partner érdekeire.

Konkrét példák sokasága közül nézzünk meg egyet: 40 milliós ingatlanra az ügyfél 13 millió forint hitelt vett fel, amely bedőlt. A bank több mint egy évig várt a szerződés felmondásával. Amikor pedig megtette, hosszú ideig nem kezdte el a végrehajtási eljárást. Természetesen a késedelmi kamatokat, amelyek ez idő alatt halmozódtak, mígnem a költségekkel együtt elérték a 35%-ot, érvényesítette. A bank csak akkor kezdte el a hatékony és gyors végrehajtási eljárást, amikor a tartozás már felélte az ingatlan értékét, sőt az ingatlan árverezése utánmég jó néhánymillió forint fennmaradt, amelyet aztán az ügyfél élete végéig fizethet. A bank 13 millió forint kihelyezésével nyert egy értékes ingatlant, amelyet a fennálló hitelhez képest veszteséggel is érdemes értékesíteni, elsősorban bennfentes befektetői csoportoknak. Maradt egy adósa, aki továbbra is fizetni fogja a hitelt, az eredeti törlesztőrészlethez képest majdnem azonos összeggel. Az ilyen és hasonló helyzetek a bedőlt hitelek 60-70%-ában megjelennek.

Természetesen a banknak is vannak kockázatai, de ezek közül a legnagyobb a saját nem megfelelő működése. Ha úgy helyezett volna ki hitelt, hogy tudja, csak a fedezet értékéig hajthatja be tartozásait, akkor saját szabályozásából adódóan is sokkal körültekintőbben járt volna el az ügyfelek hitelminősítésében.

Mit tehetne a kormány? Utasíthatná a PSZÁF-ot arra, hogy az árfolyamkockázat-nyilatkozathoz hasonlóan tájékoztassa az ügyfeleket azokról a kockázatokról is, amelyek egy végrehajtási eljárás esetén az ügyfélre nézve hátrányosak. Ez ugyan már „eső után köpönyeg”, de a még fizető ügyfelek részére célszerű lenne egy banki marketinglevél mellé csatolni.

Nagyon sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a meglevő hitelszerződések szabályosak-e vagy sem. A svájcifrank-alapú hitel valóban svájcifrank-alapú-e? És mihez kell igazodnia? Az árfolyamokhoz vagy a svájci jegybank alapkamatához? Hogyan kell nyilvántartani? Ezek hibás termékek, vagy állják az összehasonlítást a nálunk magasabb pénzügyi kultúrával rendelkező államok szabályozásával? Magyarországon nincs szükség pertársaságokra. Nincs szükség próbaperekre, ügyvédi eljárásokra, mert van más megoldás is.

A kormány utasítsa a PSZÁF-ot, hogy ezekre a kérdésekre saját jogászai bevonásával keresse meg a válaszokat, végezzen normakontrollt a folyamatban levő hiteltermékekre, és állapítsa meg, hogy ezek mennyire szabályosak, jogosak, mennyire illeszkednek az unió pénzügyi rendszerébe.Hatalmas könnyelműség ezeket az ügyeket a jogi helyzetek előzetes és részletes tisztázása nélkül kivinni a bíróságokra. Ezeket azonnal meg kell oldani.

A végrehajtási törvény nem igazodik a mostani eldurvult helyzethez.

Minden jog a végrehajtáskérőnél van, az adós pedig köteles tűrni ezeket a kényszercselekményeket.

Természetesen az adósságot vissza kell fizetni, erről nem lehet vita. Nem kívánom végigvenni ezen belül azonban az összes anomáliát, ami a törvényben található, csak egyet szeretnék kiemelni, amely sajnos nagyon nagy kört érint: a jövedelmekből történő letiltás.

Egy végrehajtás esetén 33 százalékot, kettő estén 50 százalék jövedelmet lehet letiltani az ügyféltől. Ez alól nincs kivétel. A bíróság általában elutasítja az ügyfelek könnyítési kérelmét azzal az indokkal, hogy a követelés csak nagyon hosszú idő múlva térülne meg. Csakhogy gyakorlati példák százai mutatják, hogy ilyen helyzetben a családnak nem marad pénze iskoláztatásra, élelemre, gyógyszerre, télen fűtésre. A törvény szelleme szerint nem baj, ha valaki megfagy a lakásában, vagy ha életmentő gyógyszereit nem tudja kiváltani, vagy éppen éheznek a gyerekei. A végrehajtáskérő viszont semmiféle kockázatot nem visel, holott az ő felelőssége is keményen benne van a helyzetben a hitel könnyel mű kihelyezésével, az elnagyolt és jelképes hitelbírálattal.

Meg kellene állapítani egy olyan létminimumot, amely alapján letiltást eszközölni csak kellő körültekintés után lehetne, illetve jobban figyelembe kellene venni a család egyedi élethelyzetét, körülményeit. A mostani rendszer veszélyezteti a végrehajtásra kerülők életét.

Természetesen a végrehajtási törvénynek kellően szigorúnak kell lennie, de nem mindenáron.

Mit tehetne még a kormány a kilakoltatottak elhelyezése érdekében?

Kidolgozhatna egy ösztönző rendszert egy banki eszközkezelő létrehozására – hasonlóan az OTP-hez –, több bankot bevonva. Szívesen felajánljuk segítségünket, hiszen a tanulmányaink készen vannak. Egyre több olyan ügyfél kerül az utcára, akikmegfelelnének az eszközkezelő követelményeinek. Ezek elhelyezéséről is gondoskodni kellene. De a többieknek is kell találni megoldást, hiszen elhangzott egy ígéret: Magyarországon senki nem kerülhet hitele miatt az utcára.

A szerző a Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodájának ügyvezetője