Közös múltunk, az aligai üdülő

„Az lehet ott a titkos pártüdülő” – találgatták bizonytalanul évtizedeken át a balatoni hajójáratok utasai, amint az aligai parton a fák közül kiemelkedő, téglalap alakú, többemeletes, csupa üveg épületet a távolból megpillantották. De hogy mekkorát tévedtek, az csak a rendszerváltást követően derült ki, amikor végre megnyitották a szocializmus idején szigorúan őrzött, megközelíthetetlen üdülőkomplexumot, s saját szemükkel győződhettek meg róla, hogy a dús növényzet Balatonaliga majdnem két kilométer hosszú partszakaszán villák egész sorát rejti, melyek a párt legmagasabb rangú vezetőinek pihenését szolgálták. Az öbölben található strand miatt a hajdan fegyveres őrökkel és kutyákkal őrzött, 2007-től a Pro-Mot Hungária Ingatlanfejlesztő Kft. tulajdonában lévő területre ma is csak belépővel lehet bejutni, s a pártkorifeusok villái is zárva vannak. A többségükben Bauhaus stílusú épületek fala omladozik, a berendezés egy része eltűnt, ami a bútorzatból megmaradt, tönkrement.

A tóra néző, hatalmas ablaktáblákat az évek hosszú során át befedte a piszok, a kíváncsiskodók kifakult, káposztafejmintás, epezöld, plüss padlószőnyeggel borított hálóhelyiségeket, tojástartó dobozok domborulataira emlékeztető, félig leszakadt álmennyezetekről lógó, velencei stílusú aranyozott csillárokat, halványkék csempés fürdőszobákat láthatnak – rossz ízlésű pártfunkcionáriusok hatvanas évekbeli luxusának nyomait. Az arborétum jellegű ősparkba modern turisztikai centrumot tervező Pro-Mot a robusztus barbárságában is régi római patrícius lakóházakat idéző, vaskos toszkán oszlopos I. villa kivételével mindent le akar dózeroltatni, köztük a fák között szinte észrevehetetlenül megbúvó IV-es számút, Kádár Jánosét is. Történetük dicstelen, s belül csúfak is – nem kár értük, gondolhatnánk.

Csakhogy, tetszik vagy sem, ezek az épületek közös múltunk részei: a kopott, okkersárga bársonyszövettel behúzott dupla ágyban huszadik századi történelmünk – Tisza Istvánnál, Károlyi Mihálynál, HorthyMiklósnál nem kisebb jelentőségű – meghatározó politikusa töltötte éjszakáit, a mára megroggyant toalettasztal előtt felesége, Tamáska Mária fésülte puritán kontyba haját a „baráti országokból” érkezett külföldi vendégek, köztük az üdülőtelepre többször is ellátogató Fidel Castro fogadására. Ha a jelen a Kádár-kor örökségét nem is becsüli, utódaink jogát a múlt megismerésére tiszteletben kellene tartani.

A pártfőtitkár rózsadombi villáján a kilencvenes években már így is helyrehozhatatlannak tűnő kár esett: a Kincstári Vagyoni Igazgatóság bérbe adta egy televíziós műsorvezetőnek, aki társával, állítólag enge déllyel, ráépített egy emeletet. A politikus hagyatékát elkótyavetyélték: ingóságait, bútorait, vázáit, sakktábláját halála után pár évvel elárverezték (sétabotja kikiáltási ára 100 Ft volt, s alig magasabb összegért kelt el). Pedig Kádár János hokedlija történelmünk egy korszakát jelképező tárgyi emlék, nem kevésbé tartozik múltunkhoz, mint a britekéhez II. Erzsébet koronázási trónszéke – kinek mi jutott.

A Pro-Mot elegáns, négycsillagos hoteleket, éttermeket terveztetett az 50 hektáros területre, még lift is lenne, ami a partról a magas löszfal tetején megépülő üzletekhez vinné fel a nyaralókat. Józan ésszel belát ható, hogy a fürdőzésre kiválóan alkalmas homokos parton létrehozott üdülőközpontnál hosszú távon anyagi szempontból is gyümölcsözőbb lenne, ha megtartanának és múzeumnak rendeznének be néhány épületet, s köréjük építenék fel a szállodákat, uszodát, golfpályákat. Így viszont a Club Aliga csak egy lesz a Balaton számtalan luxusszínvonalú, kevesek által megfizethető üdülőhelye közül, ahová gazdag honfitársaink nak kizárólag nyáron érdemes ellátogatni.

Ha az érdeklődők belépti díj ellenében megtekinthetnék az eredeti állapotában helyreállított Kádár-villát, benne a nagy hatalmú politikus életét feldolgozó modern kiállítással, a szomszédos épületben pedig egy másikat, ami bemutatná például, hogy miként szolgált a Balaton két partja a kettészakított Németország polgárainak találkozóhelyeként, egy harmadikban angolra, németre fordított korabeli híradórészleteket és filmeket nézhetnének a második világháború után szovjet érdekszférába került Kelet-Európáról, a kulturális igényeket is kielégítő üdülőtelep egész évben vonzaná a külföldi és hazai turistákat. Akárcsak a budapesti Terror Háza, melynek sikere jelzi, hogy a hajdani pártüdülő épületeinek felújítására szánt extra összeg idővel busásan megtérülne.

Bár a villák állaga folyamatosan romlik, s a rossz terv immár megvalósításra készen áll, most még nem késő. Nekünk, a posztkádári állam polgárainak is szükségünk lenne a tényeket nem elferdítő szembenézésre közelmúltunkkal, s az utókornak is tartozunk megőrizni legfontosabb emlékeinket, bármilyen keserves tanulságokkal szolgálnak is.

A szerző irodalomtörténész

– Félreértettél. A berendezés a kétezres évekből van. Ebben az irodában a mentalitás az, ami hetvenes évekbeli retró!
– Félreértettél. A berendezés a kétezres évekből van. Ebben az irodában a mentalitás az, ami hetvenes évekbeli retró!
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.