Az Országgyűlés honlapján olvasható levelében, illetve a valószínűleg az MTI által hozzátett információkban több tényszerű tévedés van. Már az az indító állítás, hogy „az ENSZ-nél is Georgia néven jegyezték be hivatalosan” is félrevezető, hiszen az ENSZ-nek hat hivatalos nyelve van és ezek közül csak kettő, az angol és a spanyol írja így az ország nevét. A pontos állítás ez lehetett volna: „az ENSZ hivatalos nyelveinek többségében az ország megjelöléseként a Georgia név vagy származékai szerepelnek”.

A tévedés forrása nyilván az angol szinte kizárólagos használata a miniszter (de nem az MTI-közlemény) által említett többi nemzetközi szervezetben. A grúzok egyébként – mint az MTI-től átvett hír végén pontosan szerepel – saját országukat saját nyelvükön a „Szakartvelo” névvel illetik.)

Az ezt követő miniszteri kijelentés is téves, azaz hogy a Georgia név használatának gyakorlatától „csak néhány állam, köztük Magyarország tér el”. Tény, hogy a latin és germán eredetű nyelvekben (francia, olasz, spanyol stb., illetve angol, német, holland stb.), valamint a gyarmatbirodalmak utódállamaiban használatos nyelvekben a „Georgia” különféle változatai terjedtek el. De nem csak a szláv, hanem a kelta családba tartozó gael (skót), a balti lett és litván, a finnugor észt, valamint sok ázsiai nyelvben (pl. japán, mongol, kirgiz, vietnami) is a török, illetve perzsa közvetítéssel érkezett „gürdzs” vagy „gurdzs” szóból származó megnevezések honosodtak meg – több évszázad, sőt egy évezred óta.

Vagyis pontosan az történt a grúzokkal, ami annyi más néppel, köztük a magyarokkal is: ha az eredeti szó nem a sajátjuk volt, akkor valamelyik szomszédjuk használta népnév terjedt el a világban. Az pedig, hogy hány nyelvben használnak egy országnevet, aligha lehet érv bármire is. Gondoljunk csak arra, hogy rajtunk kívül senkit sem találunk, akik olasznak mondanák Itália lakóit. És végül már a grúz kormány is téved, amikor – az MTI-információ szerint – az országnevet „oroszos alaknak” nevezi. Hozzánk ugyanis német közvetítéssel jutott el a XVIII. és XIX. század fordulóján, tehát még ha szláv közvetítéssel jutott is oda, a ma már kihalt eredeti „Grusien” szóalakot inkább németesnek mondhatjuk.

Erről a mellesleg nem nyelvészeti, hanem nyelvhasználati kérdésről sokkal bővebben is lehetne írni, de e fórumon csupán kérni kívánom az illetékeseket, akár grúzok, akár magyarok, hogy vélt külpolitikai érdekek vagy előnyök miatt ne keserítsék meg sok magyar anyanyelvű ember életét, akiknek ezentúl az eddig „grúz” néven ismert és tisztelt népet ezentúl a nyelvtörő „georgiaiak” néven kellene emlegetnie.

A szerző az MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatója