Györgyey János ezeken a hasábokon májusban látványosan értetlenkedett, hogy miért szerepel a GMO-mentesség az új Alkotmányban (Miért GMO-mentes az alkotmány?,).Két hónappal később Dudits Dénes agrármérnök támadta hevesen ugyanazt a cikkelyt (Alkotmányos génpánik,). Arról nincs véleményünk, hogy alkotmányjogilag, az alkotmányozás hagyományait tekintve mennyire szerencsés ez a kitétel, de azt tudjuk, hogy gazdasági, ökológiai és egészségügyi okokból nagyon is szükséges.

A génmódosított élőlények beszivárgásának a lehető legmagasabb szinten kell elejét venni, mert a főbb szereplők által is elismerten katasztrofális uniós engedélyezési eljárás nagyon veszélyes. A tudósokhoz, a fogyasztóvédelmi, gazda- és egyéb civil szervezetekhez csatlakozva a tagállamok miniszterei már 2008-ban is egyhangúlag felszólították az Európai Bizottságot ennek az eljárásnak a megszigorítására. A kis tagállamoknak ugyanis, melyek a monokultúrás, vegyszerintenzív mezőgazdaság helyett a biodiverzitásra, a helyi tájfajtákra és természeti adottságokra építő biotermesztést, a minőségi élelmiszerek előállítását részesítenék előnybe, nem sok lehetőségük van területükön betiltani a génmódosított növényeket.

Az engedélyezési folyamat végén az Európai Bizottság az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) véleménye alapján dönt. Ez a hivatal fennállása óta minden GM-növényről pozitív véleményt adott ki, ami nem csoda, hiszen csak a termesztési engedélyt kérő cégek által benyújtott adatokra támaszkodnak, független szakértők véleményét nem kérdezik és nem is veszik figyelembe. Csak azoknak a cégeknek az adatai érdeklik őket, amelyek akár 100 millió dollárt is fordíthatnak egy-egy génmódosított fajta kifejlesztésére, és abban érdekeltek, hogy gyors és sima engedélyezési eljárás után minél hamarabb minél több pénzt hozzon a fejlesztésük. Az EFSA tagjai gyakran azoknak a géntechnológiai cégeknek dolgoznak, melyek termékeit engedélyezik, vagy általuk finanszírozott szervezetekben ülnek.

A bizottság és az EFSA így egyaránt igyekszik eleget tenni a géntechnológiai óriáscégek kívánságának és egyáltalán nem kellemetlenkednek nekik. A bizottságot nem érdeklik a GM-növények termesztésével járó ismert társadalmi-gazdasági hatások: több mint egy évtizede nem is vizsgálja azokat. Az EFSA nem vizsgálja az engedélyezendő GM-növény lehetséges hatásait sem a daganatos betegségek, allergiák, immun- és hormonrendszeri problémák kialakulására, szaporodási képességeinkre. A kritikák leperegtek a bizottságról. 2010. március 2-án például az új Barroso-bizottság olyan génmódosított burgonya termesztését engedélyezte, mellyel kapcsolatban eddig példátlan módon még az EFSA GMO-paneljéből is érkeztek negatív vélemények. Sőt, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) és az Európai Gyógyszerügynökség is óvta a bizottságot az engedélyezéstől, mert az Amflora burgonya táplálékláncba kerülésével erősödhet az emberi szervezet ellenálló képessége fontos antibiotikumokkal szemben, s így például a tbc-ellen adott antibiotikum kevésbé hat a betegre. Ugye, megnyugtató?

Mi van a mérleg másik serpenyőjében? Milyen esetleges előnyöket remélhetünk a génmódosított növényekkel és állatokkal járó károk és veszélyek vállalásától? Szerencsés helyzetben vagyunk, kitűnő támpontot nyújt ehhez a Világbank és az ENSZ három szakmai szervezete, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet (UNESCO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 110 kormány közreműködésével, 11 millió euróból, a kormányok által delegált 400 szakértő három és fél éves munkájával készített kutatás. Ezek a tudománytalansággal és dilettantizmussal aligha vádolható szervezetek vizsgálták, mit tehet az agrárium a szegénység és az éhezés csökkentéséért, miként lehet a mezőgazdaságot fenntarthatóbbá tenni.

A hallatlan jelentőségű tanulmány cáfolta a géntechnológiai ipar fő érvét, miszerint a GMO-k csökkentik a vegyszerfelhasználást és majd ők látják el az éhezőket. Ellenkezőleg: környezeti, egészségügyi és gazdasági károkat, kockázatokat jelentenek. Nota bene, azt is kimondja ez a dokumentum, hogy a nagyipari, vegyszeres mezőgazdaság zsákutca, a helyi fajtákra és erőforrásokra, kistermelőkre, családi gazdaságokra, biotermelésre és a sokféleségre érdemes alapozni a mezőgazdaságot. (A tanulmány teljes szövege angolul, az összefoglalója magyarul letölthető a Greenpeace oldaláról.)

Györgyey János és Dudits Dénes természetesen saját kutásaik és termékeik terjesztése mellett érvelnek és legfőbb partnereik érdekeit tartják szem előtt. Eszünk ágában sincs kétségbe vonni, hogy kompetensek a technikai kivitelezésben, hogy jól tudnak emberi szérumalbint árpába, emberi gént rizsbe, skorpiógént kukoricába, lepényhalgént paradicsomba tenni. (Valamennyi példa valós, az emberi génnel módosított rizs Spanyolországban ki is szökött, és hagyományos rizsültetvényeken is felfedezték.) De amikor a mezőgazdasági célú génmódosítás elterjesztéséről beszélünk, akkor egy komplex gazdasági, ökológiai, egészségügyi kérdésről és a demokrácia kérdéséről beszélünk! (Az unió lakosságának 70 százaléka elutasítja a GMO élőlényeket!) Ebben a kérdésben a kivitelező tudósok nem független szakértők, hanem erősen érintett felek.

Mindez se nem titok, se nem meglepetés. Amikor Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc és Sólyom László a hazai agrárszakemberek és civilek egyértelmű támogatásával vállvetve küzdött az unióban a Monsanto kukoricájára hozott moratórium megtartásáért, Dudits Dénes arról tájékoztatta az Európai Parlament képviselőit, hogy a magyarok igenis akarják a Monsanto génmódosított kukoricáját, és ne hallgassanak politikusainkra. Ugyanakkor máshol elismeri, hogy az a fajta nem fontos a hazai agráriumban, mivel nem terjedt el itthon az a kukoricamoly, ami ellen génmódosítással ellenállóvá tették.

Györgyey János is sokkal őszintébben fogalmaz, ha nem egy újságban érvel, hanem szűkebb körben nyilatkozik meg. Egy szegedi tudományos fórumon birtokunkban lévő hangfelvétele szerint ugyanis szó szerint ezt mondta: „a génmódosított növényekről minden olyan marketingdumát, hogy az az éhezést oldja meg a Földön, meg hasonló, azt nyugodtan el lehet felejteni! Soha nem erre találták ki őket, nem ezért fejlesztették őket! A nagy cégek nem ezért öltek bele fajtánként százmillió dollárt, hogy a Földön az éhezés kérdését oldják meg! Azért csinálták, hogy pénzt szerezzenek, hogy profitot csináljanak és piacot nyerjenek! Ezt mind a hármat a génmódosított növények kiválóan tudják.” (Fölszólalásának fölvétele birtokunkban van.) Kár, hogy nem erről írtak Dudits úrral közös cikket – nagyobb sikere lett volna.

A szerzők a Greenpeace munkatársai