Lehet, hogy alaposabb elemzés kimutatná az uniós képviselő „csiripelésének” és az újságíró gyakran meglehetősen goromba publicisztikáinak stílusbeli azonosságait, a hangnem és némely szófordulat hasonlóságát. Fölösleges azonban a gyanúsítgatás, minden bizonnyal szó sincs plágiumról, sem újságírói segítségről, régóta jó barátok, amiből nyilvánvalóan következik, hogy sok kérdésben egy a véleményük, s lám, mostanában a köz számára tálalt reakcióik is. Messze már az az idő, amikor a szépíró cédának nevezte a kurvát, sőt, úgy látszik, hogy a világháló a politikusok köréből is száműzi a diplomáciai nyelvet, néhányan úgy próbálnak egyediek, személyesek lenni, hogy unalmas érvelések helyett káromkodnak egy hatalmasat.

Hogy a mostani „Ki a fasz az a Thomas Melia?” helyettes államtitkárnak szóló dajcstomi bejegyzés mennyire üti szíven a magyar közállapotok néhány kényes elemét fölpanaszoló amerikait, nem tudni, de mivel uniós képviselőnk kérdése nem hivatalos formában hangzott el, szavaival élve, ő is adott a szarnak egy pofont, az Egyesült Államok továbbra is Budapesten hagyja nagykövetét, benyomásaik kialakításakor pedig dajcstomi már nem oszt, nem szoroz.

Deutsch Tamás annak idején fiatalságával, szertelenségével és fülbevalójával üde színfolt volt a parlamenti képviselők között. Egyetlen emlékezetes, sokszor idézetten kínos nyilatkozata az volt, amikor a „megfigyelési ügyben” könnyeivel küszködve édesanyjára hivatkozott, amikor az rádöbbent, hogy mások is tisztában vannak leánykori nevével. De hát teltek az évek, nincs már fülbevaló, s mint EU-képviselő, úgy látszik volt ideje a karaktermarketing kevésbé járt ösvényein utat vágni: néhány hónapja egy saját magát különböző helyzetekben ábrázoló fotókkal díszített, 2011-es uniós falinaptárral örvendeztette meg rajongóit, valamint feliratkozott a Twitterre mint a legszabadabb szájú magyar politikus.

Rengetegen olvashatták az irtózatos geciket és a gusztustalan rohadékokat, valamint végpoénként Gyurcsány Ferencet említő sorait, s ahogy arra számítani lehetett, tévé- és rádióműsorok boncolgatták, hogy illik-e egy uniós képviselőnek ilyet csinálni. Magyarázata kézenfekvő volt, ő a Twitteren dajcstomi, semmi több, ami persze néhány potentát esetét látva azért jóval bonyolultabb, hiszen másutt az élet legszemélyesebb szegletéből is azonnal válhat közügy. De ne higgyük, hogy dajcstomi kirohanásai véletlenszerű váratlansággal robbannak be a Fidesz kommunikációs terébe, iszonyatos rombolást, kárt okozva. Lehet ugyan, hogy Deutsch Tamás valamekkora politikusi tekintélyéből lecsíp néhány mikront a civil, s egyben alpári hang, de sok a bunkó, nekik e beszólások tetszenek, mert úgy vélik, minél bárdolatlanabb valaki, annál őszintébb. Hozzájuk beszél. Brüsszelből ez a belpolitikai reszortja.

És jó, ha észrevesszük – egyre több politikusból tör föl a heveny gorombaság, az alantas érzelmekre divat lett „rájátszani”, egyszerre sért és sértődött lassacskán mindenki.

Márpedig ennyiszer Bayer sem segíthet.