Európa egyik, ha nem a legszigorúbb, a sajtószabadságot jelentősen korlátozó médiaalkotmányával és médiatörvényével szembeni kritikám és tiltakozásom fenntartása mellett a tisztesség megkívánja, hogy jelezzem az új szabályozás alkalmazásának első és idáig egyetlen pozitív elemét: a Médiatanács nemrég társszabályozási megállapodást kötött az írott-, az online- és az elektronikus média, valamint a reklámszakma szervezeteivel.

A társszabályozás, azaz a vitás ügyek eldöntésében a szakma bevonása a törvény szövegében is szerepelt, de a jogalkotók ezt soha nem kommunikálták hangsúlyosan, inkább a sajtó szükséges megregulázásának indoklására koncentráltak.

A társszabályozási megállapodásokkal a Médiatanács részben lemond a törvényben biztosított egyik legnagyobb vitát kiváltó jogosítványáról. Így a hatóság helyett a szakmai szervezetek járhatnak el a médiumokkal szemben kezdeményezett azon panaszok ügyében, amelyek többek között az emberi méltóság, az emberi jogok, a magánélet, az alkotmányos rend tiszteletben tartásának kötelezettségét, illetve a kiskorúak védelmét, a gyűlöletkeltés tilalmát érintik. A szakmai szervezetek által kidolgozott etikai kódexet elfogadó médiumok így megmenekülhetnek az elrettentés és megfélemlítés szándékával meghatározott óriási bírságoktól.

A megállapodás szerint ugyanis az eljárások során pénzbírságot nem szabhatnak ki, a legerősebb szankció a társszabályozásból való kizárás és a nyilvánosság ereje. A magyar médiapiac legtöbb szereplőjét a bezárás fenyegette volna, ha kimérik rájuk a maximális büntetést, ami az országos napilapok és internetes sajtótermékek esetén 25 millió, a jelentős befolyással rendelkező tévék esetében 200 millió forintban lett meghatározva.

Ám fenntartásaim továbbra is vannak. A törvény alapján a Médiatanács felmondhatja a társszabályozási szerződést, visszaveheti a bírságolás jogát. Ezentúl: ha a szakmai szervezetek eljárhatnak a tagjaikkal szemben, mi szükség van a média- és hírközlési biztosra, akiről csak anynyi tudható, hogy még csak nem is jogsértések, hanem nézői, hallgatói érdeksérelmek ügyében jár el. Ez ellentétes a jogállamiság alapelvével, hiszen jogszerű magatartás miatt helyez kilátásba kvázi hatósági eljárást, ráadásul a médiabiztos ezekben az érdeksérelmi ügyekben iratokat rendelhet magához, akár üzleti adatokba is kérhet betekintést.

A Népszabadságban, nyugtázva és támogatva a társszabályozást, amelynek aktív részesei akarunk lenni, továbbra is várjuk az Alkotmánybíróság határozatát, mert a nyilvánvalóan az Európai Bizottság nyomására végrehajtott változtatások ellenére úgy ítéljükmeg, hogy ez a médiaszabályozás így is korlátozza a sajtószabadságot és a szabad véleménynyilvánítást. Teszi ezt többek között a média- és hírközlési biztos jogosítványai, az újságírók információforrásainak védelmét gyöngítő passzusok, s igen jelentős mértékben a politikát, konkrétan a Fidesz–KDNP-t egyoldalúan és tartósan a médiarendszert uraló pozícióba helyező irányítási szisztéma miatt.

A szorítás enyhült, a kötél megmaradt.