Képíró hívei lelkesen megtapsolták az ítéletet, miként megtapsolták a Jobbik által alkotmánybírónak jelölt Zétényi Zsolt védőbeszédét is. Zétényi a szélsőjobboldali történelemértelmezés egyik zászlóvivője, aki a holokauszttagadó Padányi Viktort is komoly és hiteles tudósként ajánlotta képviselőtársai figyelmébe, amikor még az MDF képviseletében vezette az Országgyűlés emberi jogi bizottságát. Nem kérdéses, hogy Zétényi és elvbarátai az ítéletet a saját történelmi igazságuk, azaz a náci birodalom győzelméért harcoló és a legsötétebb háborús bűnökben részes magyar fegyveres erők igazságaként ünneplik, s a magyar közvélemény félrevezetésére használhatják fel. Ki tehet erről? A bíróság, mely hét évtized távolából nem találja minden kétséget kizáróan bizonyítottnak Képíró bűnösségét? Aligha. A felelősség azoké, akik a bíróságon keresik a történelmi igazságot, és azzal áltatják azokat, akiknek ez az igazság fontos, hogy azt ott meg is találhatják.

Nem találhatják. Diktatúrában nem, mert a bíróság nem független, tehát nem hiteles, és jogállamban sem, mert ott a bíróságnak más a dolga. Az, hogy elítélje azokat, akiknek a cselekménye jogilag minden kétséget kizáróan minősíthető és bizonyítható. Miután a háborús bűncselekmények jelentős része nem bizonyítható, viszont azok is követhetnek el bizonyítható háborús bűncselekményeket, akik a szabadság és az emberség szempontjai szerint a jó (a jobb) oldalon állnak, a korrekt ítéleteknek nem kell egybeesniük a történelmi igazsággal. A jog barátainak ragaszkodniuk kell hozzá például, hogy a szerb, a horvát és az albán háborús bűnösöket azonos mércével mérjék Hágában, az igazság barátai pedig nem felejthetik el, hogy a történelmi felelősség és igazság nem egyenlően oszlik el a balkáni háborúban részes felek között.

A történelemmel máshol és másként kell szembenézni és szembesíteni, nem a bíróság és a jog korlátai közé zárva. Nem lehet a bíróságra olyan terhet róni, hogy korrekt ítéletével a legsötétebb történelmi balítéleteket erősítheti, míg a köz jobbik részét képviselő véleményt gyengítheti. Épp a közvélemény az, amit a bíróságnak ki kell zárnia megfontolásai köréből. „A közvéleménynek helye van az utcán, helye van a sajtóban, a közvéleménynek helye van a köztanácskozás zöld asztalán, helye van a nemes vármegyénél, helye van a község ügyeinek elintézésében, de nincs helye az igazságszolgáltatásban és a tudományban” – mondta Eötvös Károly a tiszaeszlári vérvádper védőbeszédében. Az abszurd és szörnyű vádakkal illetett eszlári zsidókat felmentették. Kilenc évtized múltán, miként Sándor Iván könyvéből tudjuk, Eszláron, aki még emlékezett valamire, inkább a zsidók hajdani „bűnére” „emlékezett”. Ennyire érdemes a történelmi igazság szempontjából „jó” ítéletek erejében bízni.