Azt már tudjuk, hogy a kormányzat bármiféle hosszú távú egyezséget, stratégiát gondolkodás nélkül felborít, ha a büdzsé pénzigénye úgy parancsolja. Ám a bioetanol-alapú üzemanyag jövedéki adójának kemény emelése mégsem ennyire egyszerű ügy. A nevezetes, csak az autó átalakításával felhasználható E85-ös üzemanyag közterheinek emelése ugyanis legfeljebb kilencmilliárdos pluszt hoz a költségvetésnek.

Szinte azonnal fel is merült a „döntés-előkészítő politikai előszobázás” gyanúja, vagyis az, hogy erős lobbik léptek közbe az ásványolaj-piaci cégeket fenyegető versenytársat befékező emelésért. A növelés a bioetanolt nem forgalmazó ásványolajcégek – köztük a nemrégiben ötszázmilliárdos kormányzati részvényvásárlással erősített Mol – érdekeit szolgálja. Bár az alternatív hajtóanyag a maga 30-40 millió literes forgalmával a piac töredékét viszi csak el, erőteljesen növekszik – nem utolsósorban az eddigi kedvezmények hatására. Ideje volt hát az új konkurencia szarvát kissé letörni?

A helyzet bonyolultabb a puszta piaci érdekérvényesítésnél. Agrár- és környezetgazdálkodási, iparfejlesztési szempontok, nemzetközi kötelezettségvállalásból fakadó kényszerek egyaránt szerepet játszanak a hazai bioenergia-üzlet alakulásában. A jelek szerint ezzel a problémacsomaggal igazából nem tud mit kezdeni a magyar gazdaságpolitika.

Az Európai Unió forrásaiból bioetanol-gyártó üzem létesítéséhez jelentős támogatás igényelhető. A közösség szabálya szerint az EU teljes motorbenzin-felhasználásán belül tíz százalékot kell elérnie a bio alapú alapanyagoknak, ehhez pedig növelni kell a gyártókapacitást. Ugyanakkor az élelmiszerpiacon is erős a gabonakereslet.

Az árak emelkednek, ezért valószínűleg csak korlátozottan terem a jövőben etanol-alapanyag, vagyis lepárolható gabona. Ráadásul ha minden szempontot (köztük az előállításhoz szükséges energia árát is) egybevetünk, még az sem egyértelmű, hogy a biobenzingyártás sokkal környezetbarátabb lenne, mint a hagyományos ásványolaj előállítása. A környezettudatos gazdálkodást segítő magyar agrárkoncepció nem is támogatja a gabona ilyen célú termesztését. A tárca energiastratégiája viszont jelentős energiapiaci tényezőként számol vele. A gyártásába beruházó cégek emiatt most érthetően tiltakoznak az adóemelés ellen, hiszen fejlesztéseiket arra a kormányzati ígéretre alapozták, hogy az árelőnyük megmarad.

A helyzet jól tükrözi azt a bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot, ami az egész bioenergia-szektort övezi. A kormány (az immár megszokott „önálló” képviselői indítvánnyal) fékez egy erőteljeset az etanolágazaton. Megteheti, ha úgy látja jónak. Máskor meg majd máshogy gondolja ugyanezt. Talán ideje lenne néhány világos pontban megfogalmazni, milyen szabályok szerint működhet a magyar biomassza-ágazat, mert az adóügyi ötleteléshez lehetetlen termelési stratégiát illeszteni.