Miért fogy a magyar?
A növekvő árak, az apadó bérek, a szociális válság, a jogbizonytalanság. Elment az emberek kedve az élettől a Fidesz miatt, sugallták, ha ezt így nem is állították. Meglehet, hogy igazuk van, csak éppen ennél fontosabb, hogy ilyesmit nem lehet bebizonyítani. Szinte minden politikai lépés indoklásában szerepel a „katasztrofális” népességfogyás megállítása, gyakorlatban viszont szinte senki nem foglalkozik azzal, hogy kikutassa, mikor, hogyan és miért születnek vagy halnak meg az emberek.
Maga Kamarás Ferenc, a KSH – Népesedéstudományi Kutatóintézet főtanácsadója is azt mondja: a statisztikai hivatalnak az adatgyűjtéskor nincs lehetősége arra, hogy vizsgálja, milyen korúak s miért haltak meg azok, akik egy adott időszakban elmentek. Így végképp nincs magyarázata az idei 3,1 százalékos emelkedésre, miközben korábban ezzel ellenkező tendenciák voltak. Ő is csak találgatni tud.
A trendekből azért az kiderül, hogy a kilencvenes évek közepétől 2002-ig volt javulás a halálozási adatokban, aztán lassú stagnálás következett, míg az elmúlt egy-két évben ismét romlik a helyzet. Nem javul a halandóság, nem emelkedik a várható élettartam.
2009-ben döntött csúcsot a magyar társadalom az élettartam növelésében – a nők átlagosan 78, a férfiak 70 évre számíthattak ennek az esztendőnek az adatai alapján. Az évi 150 ezres halálozás 130 ezerre apadt ekkor, de ez alá még nem került.
A népességcsökkenés két módon állítható meg: növelni lehet az élettartamot és ezzel párhuzamosan a születések számát. Nálunk most mindkettővel baj van. Viszont most éljük azt a vissza nem térő időszakot, amikor az utolsó nagy létszámú korosztály, a 70-es évek második felében született nemzedék nő tagjai, végre megszülhetnék a tervezett gyermekeiket.
Mostanra a Ratkó-unokák bőven túllépték a harmincéves kort. Lassan kifutnak az időből. Ha mindannyian szülnének, akik egyébként feltételezhetően szeretnének még, az sem húzná ki a magyarokat a demográfiai gödörből, de valamit javíthatna a helyzeten, pláne ha azt is számba vesszük, hogy a harmincéves nők 45 százalékának még nincs gyereke. Esély is van, hiszen egy másik trend szerint jelentősen nő a szülő nők átlagos életkora. 2009-ben az összes gyermek felét 30 felett szülték a nők, ilyen nem fordult elő korábban.
Hogy ki meddig él, az az életmódján (mit eszik, iszik, mennyit mozog), a környezeti hatásokon, s harmadjára azon múlik, hogy milyen az egészségügyi ellátórendszer. Mindhárom tekintetében rosszul állunk. De hogy melyikben mennyire, nem tudjuk. A tények, adatok összegyűjtése soha sem volt az erősségünk.
Tele vagyunk az élet minden területén megalapozatlan becslésekkel, amiket viszont bármikor, szinte bármi alátámasztására fölhasználhatunk.
