Egymásra talált a jobb- és a baloldal a franciáknál, most, hogy az ország egyik legismertebb politikusának meghurcoltatásán lehet szörnyülködni. Franciaországot ültették a vádlottak padjára, nemzeti megaláztatás – bombázza a média a megdöbbent polgárokat, akik még mindig nem hisznek a szemüknek: az ott tényleg Dominique Strauss-Kahn lenne, borostásan, megbilincselve?

Az Atlanti-óceán túlpartján viszont a levegő után kapkodó gallokat nem értik. A Vanity Fair című amerikai magazin máris azon gúnyolódik, vajon milyen érvekkel állnak majd elő az IMF-vezérigazgató védőügyvédei. Strauss-Kahn igazán ellenállhatatlan; a háromezer dolláros lakosztályhoz nyilvánvalóan ingyenajándék is jár; Franciaországban így adnak borravalót a szobalányoknak.

A pitiáner szállodai szexbotrány mintha Európa kontra Amerika jogi és erkölcsi csatává nőné ki magát. A jog – elvileg – tárgyilagosabb terület, de már itt sem értik egymást az Újvilágban és a vén kontinensen. A franciákat a vádak hosszú és szigorú listája (szexuális bűncselekmény, nemi erőszak kísérlete, törvénytelen fogva tartás) is meglepte, nem beszélve a kilátásba helyezett, akár huszonöt éves börtönbüntetésről. Bezzeg Franciaországban – sietnek megjegyezni szakértők – ugyanezért a tettért legfeljebb három-öt év járna.

S ha ez önmagában nem lenne elég megalázó, a franciák azt is kénytelenek voltak végignézni, ahogy DSK (már a rövidítés is népszerűséget sugall), a jövő évi elnökválasztás fő esélyese, kimerülten, bilinccsel a csuklóján megjelenik a bíróságon. Nemcsak hogy meg sem történt volna ugyanez Franciaországban, de a tévé sem mutatta volna, hiszen a kamerákat az ottani tárgyalótermekből kitiltották.

Mert amit nem látunk, amiről nem tudunk, az nincs is. Talán ez a fő különbség XIV. Lajos és George Washington országa között. Míg az amerikai média mindent tudni akar a közszereplők magánéletéről, az igazságszolgáltatás pedig rangtól függetlenül bárkit bíróság elé citál –addig a francia újságírók diszkréten hallgatnak a politikusok félrelépéseiről, és a hasonlóan kínos jogi eseteket egy-két (megfelelő helyről érkező) telefonhívás rövidre zárja.

Nem véletlenül indult önvizsgálat a franciaországi médiában DSK váratlan bukása kapcsán, ami nem is volt váratlan. Újságírói körökben ismert volt Strauss-Kahn nőkhöz fűződő – nem éppen korrekt – viszonya, de senkinek eszébe sem jutott ennek utánajárni, ne adj’ isten írni róla. Mint ahogy tudtak, de hallgattak Francois Mitterrand elnök törvénytelen lányáról, Roland Dumas egykori külügyminiszter és a szíriai (!) védelmi miniszter lányának afférjáról, Ségolene Royal szocialista elnökjelölt és Francois Hollande szocialista párti főtitkár szakításáról.

Ha DSK-val ez a tabu megtörik, az máris szolgálat Franciaországnak.