Vidám az állatkert
A kettő között a Fővárosi Közgyűlés egyszer csak megszavazott 45 millió forintot az állatkertnek. Bár Csomós Miklós főpolgármester-helyettes csupán 15 millió forintot kért az idén 25 százalékkal csökkentett fővárosi támogatásból gazdálkodó intézménynek, Tarlós István főpolgármester egyetlen huszáros javaslattal további 30 milliót szavaztatott meg a képviselőkkel a kisállatkert működtetésére. A gombnyomogatás közben aligha hallhatták Atkári János pénzügyi tanácsadó egyre nehezedő lélegzését.
Alig két hétre rá a főpolgármester új kinyilatkoztatást tett: az állatkert még a ciklus vége előtt megkapja a Vidám Park területét, bár azt nem tudja, hová költöztetnék, ki és milyen formában működtetné tovább, és azt sem, hogy részletekben vagy egyben adják-e át a területet. A költségekről nem is szólva.
Mintha egy régi karcos lemezt tettek volna fel megint. Az állatkert bővítése kontra Vidám Park-kitelepítés a városvezetés régi gumicsontja. Már elődeik is rágtak rajta néhányat, hiszen évtizedek óta nyilvánvaló volt, hogy mindkét intézmény fejlődésének gátat szab a helyszűke. A terület növelésére azonban a vasút, illetve a fontos határoló utak okán csak egymás rovására lett volna lehetőség. A növekedésért – és ezzel együtt a túlélésért – folytatott harcban már jó ideje az állatkert állt nyerésre. Persányi Miklós 1994-es kinevezése óta feszes tudatossággal halad célja felé. A rácsmentesítés telitalálatnak bizonyult. Persányi ügyesen kalapozva szépítette a kertet, amelyet csak rövid miniszteri megkísértése idejére hagyott el. Visszatérése óta még nagyobb hevülettel gazdagítja.
A szomszédnak közben semmi se sikerült. Hiába az új játékok, hiába a körhinta nemzetközi díjas felújítása, a karszalagos beléptető, a kis vidámpark beolvasztása. Az idő átlépett felette. A 30–50 hektáron pörgő-zuhanó-sistergő-örvénylő játékok forgatagával csábító témaparkok világában már esélytelenek a városligeti hat hektár levedlett eszközei. S ezen nem javítottak az újabb játékbeszerzések sem – viszont jócskán növelték az adósságot. A rendszerváltás idején még másfél millió látogatót fogadó intézményre 2009-ben már csak 360 ezren voltak kíváncsiak. Tavaly januárban pedig meglegyintette a csőd szele. A régi városvezetés revizort rendelt ki, s újra elővette a park jövőjéről két évvel korábban készített hatástanulmányt. Ám akárhogyan forgatták a lapokat, nem tudták egymilliárd alá szorítani a költöztetés költségeit. Az új, korszerű Vidám Park kialakítása ennek minimum tízszeresébe kerülne, de ez már fel sem vetődött. A választások mindent elsöpörtek.
Kivéve az adósságot. Ebből van bőven (BKV, gyógyfürdők stb.). Persányi viszont a kisállatkert körüli mizériával ismét a politika látóterébe húzta a kérdést. S ha már ott volt, forgatott rajta még egyet. Úgy tűnik, az összefüggő 18 hektárért folytatott százéves háborút az állatkert nyeri meg.
